Petrus Márta blogja

Hú, de csodás vagy! Egy bók, ami jól esik. A bókolás, tulajdonképpen művészet. Szerintem. Van, aki hajlandó megtanulni, és van, aki nem.                      Aki megtanulja, annak a tenyeréből eszik egy nő, aki nem…hm… A BÓKOLÁS igazi művészet, és csak az IGAZI FÉRFIAK képesek rá, ez a saját véleményem.   A bók igazából felér egy óriás öleléssel,… Tovább »

Most megint sok mindenkit kiakasztok, mert már megint nem jó címet adok, és nem lesz felépítve a cikkem, és amúgyis. De most kimondottan írok. Az érzéseimről, mert most először, vagy másodjára érzem azt, hogy szeretném, ha mindenki megtudná, mit is érzek, és miért, és hogy. És szeretném, ha látná mindenki, hogy az ember, ember, és… Tovább »

Gyász. Egy szó, ami mindig valaminek az elmúlását jelenti. Negatív, rossz, fájdalmas, és valaminek az elmúlása. Mindenki veszített már el valakit, vagy valamit. Embert, állatot, szerelmet, életet, érzéseket, álmokat, célokat.   Gyász. Egy elkerülhetetlen, kihagyhatatlan folyamat, ami akkor indul el, amikor szembesülünk azzal, hogy vége. Sokszor nem az „elválás” napján indul el a folyamat. Miért?… Tovább »

Az ember sokszor hajlamos elrohanni az élet mellett. Csak sodródunk, pörgünk, mint a forgószél, és nagyon ritkán lassulunk le. Ha mégis megtesszük, akkor sem jut mindig energia a hatalmas információ- és élmény-, érzés halmaz feldolgozására. Pedig igazán fontos lenne. Tanul az ember, és többé is válik. Érdemes figyelni kívülről is, és belülről is. Igazán, tudatosan…. Tovább »

Ahogy korábban is írtam, jeleztem, sőt! szóltam, összegyűjtöttem nagyon sok sikeres ELVÁLT ÉDESANYÁT, hogy megmutathassam, mindenki talpra állhat. Nekem nem hisz mindenki, hát itt a sok “bajtárs”. Egy újabb történet, ami megmutatja: IGEN! HA AKARSZ: TALPRA ÁLLHATSZ, EGYEDÜL is. Idézem, szóról szóra a levelet, amit Gyöngyitől kaptam “Kedves Márti! Köszönöm, hogy megkerestél, és egyetértek azzal… Tovább »

Elgondolkodtam, becs szó. Milyen egyszerű lenne így az élet. De mi van veletek FIÚK? HÉ!   Szóval, ez a történet igaz. Egy Férfi, akivel véletlen ismerkedtem meg, odáig lett értem. Kedves, aranyos, de nem lehet köztünk semmi. Ezt ő annyira nem viseli jól. Pár napja írt egy levelet. Mondandójának a lényege, hogy szívesen fizet havonta… Tovább »

  Sokszor gondolkodok, hogy lehet, az APÁKnak még nehezebb, mint nekünk, Anyáknak. Na jó, nem lehet ezt így kijelenteni, de valljuk be őszintén, hogy alapjáraton nem a gyerekgondozásra lettek tervezve.     Hány olyan sztorit hall az ember, hogy elfelejtette meguzsonnáztatni a gyerekeit az APA, amikor Anya egy kicsit elment valahova, vagy egyszerűen elfelejtette, hogy… Tovább »

Szeretném, ha mindenki látná azt, hogy elvált ANYAKÉNT valóban sikeres, boldog és kiegyensúlyozott lehet mindenki. Ezért útjának indítom a SIKERES, ELVÁLT NŐK- a SZUPERANYÁK mini mozgalmam, hogy lássátok, nem beszélek én itt hülyeségeket. LEHETSÉGES. Talpra lehet állni, lehet vállalkozni, hinni és bízni, újjáépülni és boldoggá válni. Kőkemény munka, első sorban saját magunkkal, kemény munka a… Tovább »

Egy héten belül NÉGY bakancslista pontom vált valóra. Tudom, hogy hihetetlen, még most is itt ülök, és mosolygok, olyan boldog vagyok. Az vagyok, tényleg. Hiába egyedüllét, hiába néha anyagi sz@rakodás, hiába bántó megjegyzések, elforduló barátok, megszűnő munkakapcsolatok… Boldog vagyok. Ha nekem megy, másnak is mennie kell. Ha nekem sikerül, egy egyszerű, alföldi lánynak, akkor másnak… Tovább »

Belebotlottam egy lányba, aki persze szintén elvált. Lassan már azt kezdem gondolni, hogy nincs is más ember a világon, csak elvált :). Szóval ez a lány, akire nem is írhatnám, hogy lány, mert igazából idősebb, mint én, sajnálta magát nagyon. Elmesélte, hogy milyen nehéz, jajjjjjj…milyen szörnyű, és egyébként is. Egyedül van, harmincon túl, kinek kellene… Tovább »

A minap egy Facebook posztom alapján indult a diskurzus, ami felvetette bennem a kérdést. Jöttek a gondolatok az olvasóktól, hogy vajon miért is van így, ahogy van. Némán, a pályaszéléről figyeltem a kialakult beszélgetést, és rájöttem, hogy milyen hatalmas problémával állunk szemben.   Rengeteg az egyedülálló NŐ és FÉRFI, akik már túlvannak egy váláson, és… Tovább »

A kék hold, az újrakezdés, és a mindennek reménye. Hallom ezt mindenhonnan. Olvastam ezt a kék hold dolgot. Na jó, ez baromi nagy túlzás, mert nem olvastam, csak mondták, hogy olvassam el, mert majd most és akkor hű, meg ha és minden. Ezért csak a szalagcímeket olvastam el, amikor beírtam a gugliba. Ezek ígyen szólnak:… Tovább »

Miért van szükség a Férfiakra valójában? Ezen kérdés válaszai fogalmazódtak meg ma magamban. Ugyanis hihetetlen szabadságom töltöm két csimotámmal, akik mellett jókedv és kacagás a nap, főleg a vidámparkban, szóval még két fagyi között, és két WC-re menés között, viccelődtem is magamban. És persze, hogy a WC-re menésnél jutott először eszembe a dolog. És ugye… Tovább »

  Mire kell egy nő? indított ezzel a kérdéssel egyik beszélgető partnerem. Azt mondta, hogy mindig ezt gondolja át, hogy épp, adott élethelyzetében mire kell neki az adott nő. Illetve, kell-e egyáltalán valamire?! Döbbenten üldögéltem, és próbáltam rendkívül pókerarcot vágni a hallottak miatt. Végig, amíg a találkozóról hazafelé száguldoztam mikrucimmal, ezen rágódtam, morfondíroztam. Gondolatomat elhagyta… Tovább »

Lehet még SZABADON szeretni? Márti! Most komolyan, egy nap ötször kell beszélnünk telefonon? Most tényleg jelentkezzek be állandóan? Ez kell nektek? Csajoknak? Kérdezte az én drága barátom. Nem, nem ez kell nekünk. Vagyis, van, akinek mégis ez kell, tudom. De nem jó ez így. Oda-vissza nem jó. A számonkérés, a beszámoltatás, ellenőrzés egy szörnyeteg. Ami… Tovább »