Nem kell ahhoz egyedülálló szülőnek lenni, hogy az emberfia, vagy lánya, egyedül menjen a strandra gyermekeivel.
A nyári időszak valljuk be őszintén egy percig sem a kedvence nagyon sok szülőtársamnak.
Nagyon nehéz megoldani, hol és kivel legyenek a gyerekek, és amikor sikerül szabadságon lenni, akkor pedig programokat kell kitalálni.
Nyilván az egyik kedvenc program a strand a nagy melegben, és nagyon sokszor megyünk ki a gyerekekkel.
Jó móka ez mindenkinek.
Vagy mégsem?
Azt hiszem bátran állíthatom, és kijelenthetem, hogy legtöbb szülőnek a strand egy skizofrén állapotot idéz elő.
Mert rettenetesen szereti mindenki. A víz, a csobogás és csobbanás, a lángos illata, a sok ricsaj, és csobbanó hang… imádnivaló.
De szülőként, az állandó aggódás a nap, a kaja, az elég elfogyasztott víz mennyiség, a napszúrás, naptej, a sérülések és a gyerek eltűnése miatt igencsak beárnyékolja a felhőtlen kikapcsolódást.
Egy hete voltam kint a négy gyerekemmel, egyedül, napközben, míg férjem dolgozott.
Arra a strandra mentünk, ahova a nagyok gyerekkoruk óta járnak, tavaly itt is táboroztak, én pedig itt voltam marketingvezető, így bátran állíthatom, hogy kívül-belül ismerjük. Éppen ezért mentünk ide.
De ez nem mindenkivel van így.
Amíg az enyémek ide-oda mentek, csúszdáztak, lubickoltak, addig én sokat üldögéltem a minikkel (8 hetes ikrek) az árnyékban, vagy épp babakocsival caflattam a nagyok után, hogy bemutatót tarthassanak nekem.
Az egyik ilyen babakocsis körünk alkalmával egy kislány álldogált, pityeregve.
Sehol egy felnőtt sem körülötte.
Természetes, hogy anyaként megkérdezem, tudok-e segíteni neki?
Szegény kislány nem találta a szüleit, nem emlékezett, merre kell mennie a „telephelyükhöz” és teljesen kétségbe volt esve.
Mondtam neki, hogy semmi gond, ne izguljon, megkeressük a szüleit.
Mentünk pár kört, közben a nagyjaim is csatlakoztak hozzánk, ez megnyugtatta a kislányt is.
Nem találtuk őket.
Mivel a recepció így most nagyon messzinek tűnt nekem -az ikrek már éhesen oá-ztak, és pont a nap is az ég legtetején volt, felhívtam a recepciót, és megkértem őket, hogy mondják be, hogy eltűnt a kislány, és keresi a szüleit. Elmondtam, hol várjuk őket, mert hogy képtelenség most nekem a recepcióhoz mennem.
Több, mint 10 perc volt, mire szülők megjelentek, akik szintén kétségbeesve keresték a kislányukat.
Nem is hallották, hogy a hangosba bemondták… hiszen sosem szoktak figyelni rá.
Nagy összeölelkezés, sok köszönjük szépen, és szerintem később egy-egy kupica pálinka, hiszen valljuk be őszintén, rémálom, amikor eltűnik a gyermekünk.
+1. Nekünk az egyik legnagyobb segítségünk pont ezekre az esetekre: CALLKÖTŐ https://www.facebook.com/callkoto/?fref=ts
A gyerekek imádják hordani, még a fiam is! csodaszép színei vannak, és pontosan tudják ők is, mire való! Tudják, hogyha nem találnak, akkor a karkötőn ott a telefonszámom, és egy segítőtől (legyen strand dolgozó, vagy plázában biztonsági őr, esetleg egy másik család szülei) kérjenek segítséget, és hívjanak fel. Így tuti, hogy nagyon hamar megtalálom őket.
Ha lett volna a kislányon callkötő, akkor simán fel tudtam volna hívni a szüleit, és mindenki sokkal hamarabb megnyugodhatott volna!
Csak ajánlani tudom!!!!!! (És persze nemcsak strand alkalmával szükséges! Plázában, szupermarketekben, koncerteken, rendezvényeken is nagyon hasznos, és megnyugtató!!!)
Bárhogyis mentek strandra, mindenféleképpen vigyázzatok magatokra!
🙂
Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!
Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?
Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?
Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!
Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:
