Történetünk nem egyedi, sajnos.
Folyamatosan hallom, hogy az egyik gyermeket így terrorizálják, a másikat úgy, a harmadikat amúgy. Egy a közös a bántalmazott gyerekekben, valamiért nem védi őket sem tanár, sem iskola.
Tanár családból származó tanár vagyok. Nálunk alap a gyermekek szeretete, a gyermekek védelme, és jogai. Úgy nőttem fel, hogy azt láttam szüleimtől, hogy nincs rossz gyerek, csak segítségre szoruló.
Felnőttként, anyaként, és pedagógusként is ezt vallom magam is, és ezt tanítom, amerre csak járok.
Legyen az elvált klub, vagy épp gyermekfoglalkoztató.
A gyerek a szülők mintaképe minden esetben. (Ne menjünk most részletekbe, hogy melyik minta jön apától, és melyik anyától.)
Így aztán nem haragszom, nevezzük csak Mókuskára és barátaira sem, akik a fiamat körbe kerítették és egy bottal akkorát vágtak rá, hogy bekékült a lába.
Mivel nincs már eszköz a kezemben, így elvittem dokinéninkhez, hogy adjon papírt róla, hogy ha ne adj isten valamikor kell, akkor tudjam lobogtatni. Ami nem várt fordulat volt, az az, hogy dokinénink elmondta, hogy nekik ugyanez volt a problémájuk ugyanebben a suliban, és az ő lányukkal ugyanez történt….elmondta a megoldásukat, erőteljesen gondolkodom rajta.
De ki előtt lobogtassam az igazolást, miszerint a gyermekemet Mókuska bántotta?
A tanítónéni előtt, aki ügyeletes volt, és észre sem vette, hogy mi történik, mert 500 m-re volt, és a gyerek hiába kiabált? Ő csak pletyizett a többi ügyeletessel? Ja, és aki beírt egy kék-zöld (mi a tököm a kék-zöld pont?) pontot a gyereknek, mert ő is felkapott egy botot, és azzal próbálta védeni magát?! (- a múltheti incidens óta erre tanítom első szülöttem, védje magát.)
Vagy lobogtassam az osztályfőnök előtt, aki nem is volt ott, és szegénynek már nincs módszere Mókuska ellen?
Vagy menjek az igazgatóhoz, akinek már írtam korábban is levelet, és válaszra sem méltatott?
Mit fog tenni?
Vagy mit tegyek én?
A gyerekkel hiába beszéltem, úgysincs rá hatással, hiszen valahonnan hozza ezt a mintát, így csak annyit tehetek, hogy ráküldöm a rögbi csapatot, hogy tegyék rendbe és félemlítsék meg, ahogy ezt sokan tanácsolták…
Nyilván nem teszem, hiszen erőszak csak erőszakot szül. (Én marha a gyerekemnek is ezt tanítom….)
Ha szüleivel beszélgetek, ami halottnak a csók, mert ugye meg vannak győződve arról, hogy normális, hogy bottal ver másokat a gyerek, mintahogy az is, hogy tönkre teszi a másik kabátját, táskáját, elveszi a cókmókját, és az is normális, hogy ez a Mókuska, ha fél, azonnal a földön fetrengve hisztizik…
Velük felesleges bármit is kezdenem, mert sem intelligenciában, sem modorban, sem pedig értékrendben nem állunk egy szinten.
Jelentsem a családvédelemnél?
De mi a francot jelentsek ott?
Azt, hogy az iskola képtelen megvédeni a gyermekeket?
Azt, hogy az ügyeletes tanárok nem végzik a munkájukat?
Azt, hogy az iskolaigazgató szarik az egészre?
Vagy azt, hogy az ilyen gyermekeket tuti bántalmazzák otthon is?
Ez egy olyan szülő dolga, akinek gyermekét bántalmazzák az iskolában?
Sokáig azt tanítottam a fiamnak, hogy nem sosem bántunk senkit, ha őt bántják, szaladjon el. Ezt kérték a kollégák az oviban is, az iskolában is. Azért hozzátettem, ha nincs esélye futni, akkor vegye fel a kesztyűt, és védje magát. Ezért folyamatosan feketét kap, ugye. Tehát, akkor mire is tanítsam?
Arra, hogy fiam, legyél csak a sült hülyék gyerekeinek a bántalmazottja, ne izgulj, nem fáj sokáig, ha szétvernek, tűrd nyugodtan?
Ezt tanítsam?
Mert ha arra tanítom, hogy álljon ki magáért, akkor megbüntetik…
De, természetesen megfordítom a kockát, és tegnap megbeszélvén gyermekkel, őszintén, minden titok és szépítés nélkül elmondtam neki és telibe kakilom most már a sulit, és a tanító néniket is, mert előttem megbuktak, és alkalmatlannak nyilvánítom őket.
Ennyit arról, hogy szóljon a gyerek a tanárnak, ha baja van, ennyit arról, hogy legyünk megértőek, és ne adjunk vissza semmit. Ennyit arról, hogy az iskolának közösség formáló ereje van, és ennyit arról, hogy az integráció mindig,minden szempontból jó. Ennek a gyereknek, nem itt lenne a helye…
Előttem vége ennek az iskolának.
Még jó, hogy elköltözünk.
És akkor szülő társaimnak kérdésként:
Hol a határ?
Mit kell tennünk? Kihez kell fordulnunk?
Kinek kell panaszt tennünk, hogy a pedagógusok nem végzik a munkájukat? Kihez forduljunk, hogy állítsák már meg végre ezt bárhol is járunk az országban?
Milyen eszköz van a szülő kezében, amivel ezt a lelki törést orvosolni tudja a gyermekében?
Hol az igazság, ha nem hisznek annak a gyereknek, akinek testi tünetei vannak egy-egy verekedés után?
Ha Te is úgy érzed, tenni kell ez ellen, legalább egy figyelemfelhívással, kérlek, oszd meg a bejegyzést.
Tudom, hogy minden második gyermeket bántalmaznak.
Név nélkül, kommentben írd meg kérlek a történeteteket, hogy ezeket összegyűjthessem, és egy kiadványt készíthessek!
Köszönöm!
Mentés
Mentés
Mentés
Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!
Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?
Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?
Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!
Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:
