Sokszor látom magam körül azokat a párokat, akiket a közvélemény általában annyival elintéz, hogy „ennek is biztos sok a pénze…”

A szép nők, akik egy-egy idősebb férfival vonulnak vidáman, vagy éppen orrukat fennhordva. Biztosan mindenkiben megvan a kép. Ugye?

Jómagam nem ítélkezek, egy percig sem, hiszen hogyan is tehetném?

Magam is voltam már hasonló helyzetben.

Na de, először is a felvezetés.

1. Sosem volt fiatalabb vagy velem egy idős pasim. Nincs apa komplexusom, de mindig is érettebb voltam a kortársaimnál, így nem is kérdés, hogy az eleve meglévő „két évvel előrébb vannak a csajok kortárs pasijaiknál” megfejeltem még legalább 2-vel alap járaton is.
2. Életem a válásom óta hihetetlenné vált, amit nagyon élvezek.
3. Olyan ember kell mellém, akire felnézhetek, nem csak a magassága miatt. (Nekem ez fontos, másnak más…ne ítélkezzünk)
4. Olyan embernek hiszek, aki nem csak beszél meggyőződésből, hanem tapasztalta is azt, ilyen formán hiteles.
5. Tudja, mi mi fán terem, és nem kell magyaráznom, csak hangolódnunk.
6. Nincs kedvem a gyereknevelésről diskurálni, van élet ezen túl is.
7. Szeretem az eredeti értékrendet képviselő FÉRFIAKAT, akik még tudják, hogy kinyitjuk egy hölgy előtt az ajtót, akiknek nem égő egy virágot küldeni, és akiknek ágyba lehet vinni a kávét, ezt még értékelik.

Sorolhatnám, hogy miért esett a választásom és vonzódásom a nem saját generációm FÉRFI-ajira, de felesleges tovább ragoznom.

Szóval, ennek fényében legtöbbször így is ismerkedek. Nem mondom, hogy nem csúszott be nálam egy-két évvel idősebb udvarló is, de a nagyszámok mégis nem ezt mutatják.

Először két évvel ezelőtt ért az a megtiszteltetés, hogy egy kis időre álomvilágba temethettem kicsiny buksim, és rácsodálkozhattam arra a világra, ami számomra olyan távolinak tűnt.

Ehettem hazánk legkitűnőbb éttermeiben, belekóstolhattam abba, hogy mit jelent az, ha ismerik az embert, és minden ajtó kinyílik ennek megfelelően.

Élveztem, de a kapcsolatunkat inkább átváltottuk barátivá, mert így jobbnak láttuk mindketten. Főleg a korkülönbség miatt, egyébként.

Utána tavaly jött el annak az ideje, hogy általam mélyen tisztelt, igazán nagy dolgokat véghez vitt ember társa lehettem.

Éttermeken túl, a hétvégék szuper körülmények között, a motorcsónakázás, hajózás, bejárónő, óriás birtok és egyebek mindennaposak voltak.

Hallgattam a történeteket, a politikusokról, a csajokról és nőkről. Házasságokról, üzleti buktákról, és csalásokról.

Részese lehettem megannyi üzlettárs közös ivászatának és annak is, hogy tisztelik a Férfit mellettem, és milyen kedvesen fogadnak el engem is. Láttam, hogyan fogy el tíz perc alatt egy fizetésnyi árú üveg pezsgő és azt is, hogyan lehet egy esküvőnyi pénzt egyetlen vacsorára költeni egy kisebb társasággal.

Kikérték a véleményem olyan üzletemberek, akikről azt gondoltam, hogy nagyívben kakilnak a világra és elvannak szállva maguktól, és nem pont egy hol-mi nő véleményére kíváncsiak.

Kérdeztem is a Férfit, hogy hogy van ez.

Mindig csak nevetett ezeken a kérdéseimen, felvetéseimen. „Akit értékelni lehet, azt mindenki értékeli. Akit el akarnak fogadtatni és fogadni, azt el is fogadják.”

Jól éreztem magam. Így, ahogy vagyok. A kisvárosi családanya, két gyerekkel, pár felesleges kilóval.

Ugyanakkor láttam az üres fejű cicákat is, mások oldalán. Akik azért voltak ott, mert a pasinak épp bizonyítania kellett.

Azt, hogy Férfi. És azt, hogy ő mindent megtud tenni, önerejéből úgy, ahogy azt ő akarja.

Ezt is ott és akkor megértettem.

Ezek az emberek, akik hangsúlyozom saját erejükből jutottak oda, ahol vannak, még akár hatvan évesen is attól szenvednek, hogy bizonyítaniuk kell és akarnak. Maguknak. Nem másnak.

Mert az egész életük erről szólt, és számukra megszokottá vált.

Talán ekkor érnek el oda is, hogy vadászatuk alább hagy, és nyugisabb éveiket egy nő mellett eltöltik, szívesen. Minden feláldozás nélkül.

Ezek a FÉRFIAK valódiak, akiknek értékrendszerük a helyén van attól függetlenül, hogy bármit megtehetnek. Mert értéket tisztelik, és annak van értéke, amiért megdolgoztak, és megszereztek.

Lehet őket utálni, és megszólni. De valódiak, és véleményem szerint, már pedig tényleg igazából beleláttam, tiszteletre méltóak, és elfogadhatóak.

És hogy miért is nem lettem végül milliárdosné?!

Azért, mert nekem nem megy.

Hiába van bejárónő, attól én elmosogatok. Hiába van vacsora, ha a „fogadott” gyerekek salátát ennének, nem csülköt pékné módra, megcsinálom.

Mert hiába tört le egy körmöm, nem volt időm és energiám azonnal rohanni megcsinálni.

Mint ahogy arra sem jutott, hogy minden este haptákba verjem magam, és halál csinos legyek. Nem várta el Férfi, de én így éreztem, hogy ezt kellene csinálnom. Szeretett így,a hogy vagyok, de én nekem még rengeteg álmom van, amit önerőből kell, és akarok megvalósítani. Mert én is azt értékelem, amit magam szerzek meg.

Boldog vagyok így, hogy nem milliárdosné vagyok.

Nagyon jó volt látni, és érezni, hogy ezek az emberek valódiak, és tisztelhetőek.

Köszönöm nektek, hogy megtiszteltetek azzal, hogy az életetek részese lehettem.

Talán erről is írok majd egy könyvet :).

Mentés

Mentés

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: