Mesém valós tényeken, élményeken, helyzeteken alapul, mégis kitalált személyekről szól. Rengeteg beszélgetés, levél összegzése ez.
Aki magára ismer, az csak a helyzet gyakorisága és a véletlen műve miatt lehet.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Egy kisfiú, aki egy igen érdeklődő, lelkes, jóindulatú, mindenre nagyon kíváncsi, kicsit túlokosnak titulált kisfiú volt.
Szereti, ha valakire felnézhet, szereti, ha valakit tisztelhet, és erre szüksége is van.
Szereti megfigyelni a világot, rácsodálkozni a madárfészkekre, a bodobácsokra, és állatvilág különlegességeire. Odaadóan segít a háztartásban, és megbízhatóságának köszönhetően saját feladatai is vannak. Igazából lehetne kislány is, de ő kisfiú, és lehetne bármelyikőnk gyermeke is.
Boldog családban éldegélt, ahol kicsi élete menetrendszerűen zajlott, kistesójával eleget vitatkozott, és eleget szeretgette is.
Normális gyermek volt, és most is az.
Ez a kisfiú egyszer arra ébredt, hogy a szülei leültették. És komolyan beszélgettek vele. Nem értette, hogy miért költözik el apa, nem értette, miért sír mindenki. Semmit sem értett. Hiányzott az apukája az anyukájánál, utána hiányzott az anyukája az apukájánál.
Szerette az anyukáját, és szerette az apukáját.
Mindig is megbízott bennük, hiszen számára ők a szülei, a mindenek, a csodák, a biztonság és a központ. Az életének központjai.
Mégis megszokta, hogy szülei nincsenek egy házban. De nem szerette. Nem értette, akarta, hogy újra egy család legyenek. De nem lehet.
Elfogadta.
Majd eljött a pont, hogy iskolába megy, és ő is elkezdi a nagy gyerekek életét. Szokásos módon várta is, és nem is. Mint egy gyerek. Egy mindennapi gyermek.
Az anyuka elment a maratoni szülői értekezletre, mely az első nap délutánján volt 17:00-kor. Anya bébiszitterre bízta a gyermeket (hiszen nincs segítség), akivel egy szót sem tudott váltani az első napjáról, hogy milyen volt, hogy érezte magát, mert rohanni kellett. Este 20:00-kor anyuka felállt a szülői értekezleten, majd így szólt:
Anyuka sírva távozott. Izgult a fia miatt, lelkiismeret furdalása volt, és nem értette a tanító nénit sem.
Nem tudta a helyzetet kezelni.
Telt múlt az idő, és szorgalmasan tanult a kisfiú. Hozta is sorra a piros csillagokat, piros pontokat.
Megállás nélkül olvasott és írt.
Mégis sorra üzent a tanítónéni, hogy a kisfiú kezelhetetlen, nem lehet vele dolgozni, és mindig fekete pontot kapott a magatartására és szorgalmára.
Többször megállította az anyukát, és panaszkodott neki, hogy a gyerek elhanyagolt, nem foglalkoznak vele.
Anyuka csak otthon sírt, nem értette, mi a gond. A gyermek ceruzái persze volt, hogy nem voltak kihegyezve, előfordult persze, mint ahogy az is, hogy csúszott az osztálypénzzel, hiszen be kellett osztani minden betevőt…
„Anya! Írnom kell! Azt mondta Anikó néni, hogy úgy írok, mint az ökörpisilés!” Jajjjj…ugyan, csodásan kerekíted ezt a betűt- mondta az anyukája. NEEEEEEMMMM…nézd milyen ronda!- mondta a kisfú, majd sírva elrohant.
„Anya! Azt mondta Anikó néni, hogy olyan lassú vagyok, mint egy csiga, és hogy az egész osztály rám vár. Anya! Hogyan legyek gyorsabb? Mindenki lassú csigának csúfol!”
„Anya! Azt mondta Anikó néni, hogy nem törődsz velem, és hülye vagy, mert nem raktál esőkabátot. A többiek kinevettek, én meg sírtam, mert nem vagy hülye. Szeretlek!”
„Anya! Ti tényleg azért váltatok el, mert rossz voltam? Azt mondta Anikó néni, hogy biztos otthon is így viselkedtem!”
„Anya! Ma nem úszhattam, mert szórtam a homokot, és azt mondta Anikó néni, hogy nem jár nekem az úszás!”
„Anya! A többiek azt mondták rám, hogy én egy buta árva gyerek vagyok, nem csoda hogy elhagyott apa!”
Édesanya sokszor már az udvaron megalázva érezte magát, ahol a tanítónénik, és más pedagógosuk úgy várták: “Na tudja, ma mit csinált a fia?…. – természetesen a többi gyermek és szülő előtt, mindezt…
Édesanya szíve összeszorult.
Úgy érezte, most már nem tud többet tenni.
Egy közös beszélgetés során, amikor mindkét szülő bent volt, mert bekérette tanítónéni anyát is és apát is, elmondta a tanító néni, hogy neki nem feladata, hogy a kisfiút pártfogásba vegye, neki nincs energiája rá, mert még van rajta kívül 27 gyermek, akikkel foglalkoznia kell.
Oldják már meg ezt a helyzetet, mert ő nem tudja, ő nem tud rá hatást gyakorolni. Ő itt feladta, és leveszi a gyermekről a kezét. Nem hallgat rá a gyermek, sokat elkalandozik a figyelme, antiszociális (melynek jelentésével valószínűleg nincs tisztában tanítónéni), két hónap után sem illeszkedett be, és nem keresi a többiek társaságát. Ezek voltak a gyermek bűnei.
Mindezt kb. 2 hónappal az iskola kezdés után, elsős gyermek szüleinek, elsős gyermekről, első hónapok után, amikor a gyermek még azt sem tudja, mi történik körülötte…érti ezt mindenki.
Szülők kétségbeestek, mit lehet tenni.
Ilyen szakember, olyan szakember, jutalom táblák, ösztönző program, bünti lépcső…..mind hiába, tűzoltásnak bizonyult.
A gyermek a mai napig megkapja, hogy a szülei nem szeretik, hogy lassú, és hogy miatta váltak el a szülei, és mindig csalódást okoz nekik.
Itt a mesém vége.
Ami nem is mese.
Inkább csak egy írás.
Én is pedagógus vagyok. Dolgoztam olyan gyermekekkel, akik a javítóintézet előtt álltak. Akikre a mélyen tisztelt pedagógus társak azt mondták, hogy hülyék. Akiket szemtől szemben megaláztak a tanárok. Én csak szerettem őket, elfogadtam, tudtam, hogy valamelyik gyermeknek nincs otthona, vagy éppen lopásra kényszerítik, vagy elváltak szülei és mélyszegénysgében élnek. Nem hatott rájuk más, mint a dicséret, a szeretet és elfogadás, az ösztönzés mellett.
Ezek a gyermekek minden házidolgozatot, feladatot megírtak. Nekem. Mert értették, mi a lényeg.
Nem vagyok jó pedagógus, csak egy ember, aki szereti a gyermekeket.
Ők gyermekek, a világ közepei.
Ha pedig szeretnél többet tudni a válásról és arról, hogyan épülj újjá, miközben gyermeked lelkét is óvod, vásárold meg a könyvet!
Elvált szülőknek elvált szülőtől, és szakértőktől!
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés
Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!
Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?
Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?
Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!
Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:
