Akárhogy is nézem, a mai világban eleve nagyon sokan vagyunk, elváltak.
Rengetegen. Minden második házasság már tuti válással végződik.
Így nyilván való az is, hogy sokszor elvált ismerkedik elválttal.
És arra is egyre nagyobb az esély, hogy bizony gyerekek is vannak legalább az egyik oldalon.
Egy kapcsolatnak mindig fejlődnie kell ahhoz, hogy működni tudjon. Mindig kell egy új lépés, egy új közös terv, egy mérföldkő.
Nálunk, elváltaknál ezek sokszor másként működnek, mint azoknál, akik még nincsenek túl ennyi mindenen.
A gyerekek kérdésköre csak egy a sok közül.
/Hogy hogyan mutasd be gyerekeidnek az új párod, itt olvashatsz róla:
https://magabiztosno.cafeblog.hu/2014/11/13/hogyan-mutatsd-be-az-uj-parod-a-gyermekeidnek/
/
Miután megismerkedtetek egymással, és egymás gyerekeivel, utána bizony a következő, amikor össze kell hangolni a két család életét.
Nem egyszerű.
Utána pedig megy tovább az ember, összeköltözés, közös családi fészek kialakítása, és sorolhatnám.
Van, hogy idáig el sem jut a kapcsolat, csak addig, hogy megismerjétek egymás gyerekeit. Akarva, akaratlanul elkezd egy kapcsolat a gyerekekkel is kialakulni. Főleg akkor, ha sokat tudtok együtt lenni.
Sok függ attól, hogyan kezelitek ezeket a helyzeteket, és nem szabad túl komolyan venni, és a gyerekekre nem szabad nagy terhet tenni. Jobb, ha tudják, hogy ez most csak egy állomás, ami nem tudni meddig tart.
Akárhogy is nézzük, az ember a másik gyerekéhez is elkezd kötődni.
De mivel sosincs biztosíték arra, hogy örökkön örökké, és mégis valami miatt véget ér a kapcsolat, akkor bizony a gyerekek kérdéskörén el kell gondolkodni.
Mi a jó döntés?
Megszakítod a kapcsolatot a gyerekekkel?
Elhagyod őket is?
Az igazság az, hogy erre nincs megoldás. A gyerek/ek és a saját érzelmeidnek kell döntésre kényszerítenie.
Gondoljátok végig, hogy a jövőben miért jó az, ha továbbra is tartjátok a kapcsolatot?
Miért kell, hogy legyen közös programotok?
Kinek jó az?
Ha úgy döntesz, döntötök, hogy megtartjátok a jó viszonyt a gyerekekkel, mert annyira erős kapocs alakult ki, akkor pár dolgot vegyél tudomásul, és gondolkodj el.
Mikor működhet a volt párod gyermekeivel a kapcsolatotok?
- Ha biztos vagy 100%-osan abban, hogy az ex-szel lezártátok a kapcsolatot.
- Ha biztos vagy abban, hogy egyáltalán nem érdekel már az exed, kicsit sem.
- Ha már semmit nem érzel az exed iránt, csak baráti szeretetet.
- Ha tudod, hogy adsz a gyerekeknek azzal, hogy velük vagy.
- Ha fel tudod azt fogni, hogy az exed mindig tisztelned kell, hiszen ezek után sem lehetsz a cinkostárs.
- Ha nem veszel el időt a saját gyermekeidtől.
- Ha a gyerekek jól kijönnek egymással.
Az igazság az, hogy azzal, hogy egy család úgy dönt, hogy szétszakad, a gyerekek így is, úgyis megsínylik.
Utána tőlünk függ, csak és kizárólag, hogy a további kapcsolatokat hogyan kezeljük, és kommunikáljuk feléjük.
Az, hogy úgy dönt az ember, hogy tartja a kapcsolatot az ex gyerekeivel hatalmas felelősség!
És sosem szabad önös célra fordítani.
A gyermekek nem játékszerek!
Személyes történetem:
Nekem megadatott az a kincs, hogy az utolsó párkapcsolatomból VIKIM itt maradt.
Szerethetem, szerethetjük egymást tovább, függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye.
Édesapjával remek kapcsolatom van attól függetlenül, hogy úgy döntöttünk, hogy mint férfi és nő nem maradunk együtt.
Tudja jól, hogy Viki jó kezekben van nálam, sosem volt kérdés az, hogy megszakadjon a mi kis kincsünk.
Viki pedig igazán megszínesíti az életem, és úgy gondolom, ez viszont is így van.
Attól függetlenül, hogy kapcsolatunk definiálhatatlan, hiszen ő már 18 éves, így a barátság és az anyapótlék között lebeg szerepem, mégis azt kell mondanom, hogy kapcsolatunk különleges.
Hálás vagyok igazán, hogy ő van.
Hálás vagyok SANYINAK, hogy akkor és ott velem volt.
Hálás vagyok, hogy így megismerhettem VIKIM.
<3 <3 <3
És hogy miért is vagyok olyan hálás érte?
https://magabiztosno.cafeblog.hu/2015/09/06/hetvegen-megtanultam-letezik-meg-onbecsules/
Drága Vikim!
Ezúton is üzenem, hogy maradj meg mindig olyannak, amilyen vagy.
Tarts ki az értékeid mellett, mert hihetetlen erőt tudsz adni azoknak, akik körülötted vannak.
Higgy abban, hogy nem véletlen az, hogy TE itt vagy, most vagy itt, és ilyen módon vagy itt.
Meg kell mutatnod a KORTÁRSAIDNAK, hogy igen, létezik még kitartás, erő és hit.
A legjobb példa vagy DRÁGÁM!
Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!
Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!
Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?
Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?
Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!
Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!
Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:
Jó estét kívánok! A főcímet érdekesnek találtam, ezért elkezdtem olvasni a cikket. Nekem is és a férjemnek is ez már a második házassága. Igaz én 25 év után váltam el, a férjem 20 év után. Gyermekeink már felnőttek. De gondoltam, a jó pap is holtig tanul-ból kiindulva, hátha tanulhatok valami újat és jót. De amikor azt olvastam, hogy a második házasság tuti, hogy válással fog végződni ” felháborodtam”. Talán nem is ez a jó szó, de elmondanám a gondolatomat. Azzal kezdeném, hogy sok mindenen mentem már át életemben, már fiatal sem vagyok, de mindig a saját tapasztalataim határozzák meg véleményemet. Mindkettőnket megcsaltak, átvertek, kihasználtak, majd eldobtak minket (párom ex-ének szavával élve, mint egy megunt játékot). Lehet, hogy ez vezetett minket, de sokkal jobban tudjuk becsülni a másik kedvességét, figyelmességét, tenni akarását. Én pl. már azt is tudom,milyen amikor viszont szeretik az embert, mert sajnos 25 évig ezt nem tapasztaltam. Én úgy gondolom, mi is tanultunk a hibáinkból. Igyekszünk, hogy a másik kedvére tegyünk (ez nálam addig is így volt), de ez most kölcsönös. Nem szeretnénk még egyszer elmondani, hogy x évet elpazaroltunk, megint. Nem úgy álltunk ennek az új életnek neki, hogy tuti majd elválunk. Tudom nem nagy idő, de már 7. éve vagyunk együtt, és még mindig őszintén szeretjük egymást, és figyelünk egymásra. Bízom benne, hogy az a pár év, ami még hátra van, ugyan így fog telni, szeretetben. Szerintem ha már az ember egyszer megjárta, még jobban igyekszik, hiszen minden ember csak egyet szeretne, boldog lenni ebben a röpke kis életünkben. Hálát adok az égnek, hogy ilyen embert vezetett az utamba. Köszönöm, hogy meghallgattak. Éva