Játékszer.

Egy szó, ami önmagában sokszor csodát rejt. Hiszen a gyerekeink számára nélkülözhetetlen tárgyak, melyek életre nevelnek.

Sőt!

Olyan tárgyak, melyek sokszor érzelmeket képviselnek, hordoznak és közvetítenek.

Játékszer, mely két önmagában is sokat jelentő szó összetételéből, vagy házasságából (stílusosan) származik.

Csodálatos alkotása az életnek és világnak.

Játékszer, ami tanít.

Játékszer, ami boldoggá tesz.

Játékszer, amit néha éjjel-nappal imádunk.

Játékszer, ami sokszor a megnyugvás, és elcsendesedés.

Játékszer, ami az élet közepe, az élet értelme.

A ragaszkodás mintaképe.

Játékszer, mely feloldoz, és segít.

Játékszer, amit elfelejthetünk, mert megvár

Ott, ahova tettük.

Játékszer, ami nem is annyira fontos mindig.

Főleg, ha találunk helyette egy másikat, ami egy kicsit izgalmasabb.

Játékszer, amit néha olyan jó a földhöz vágni.

Hiszen nekünk nem fáj, dühünk így mégis szerte foszlik.

Játékszer, amit oda lehet adni másnak is.

És amit vissza is lehet kérni.

Hisz mégis csak egy tulajdon.

Csak egy tulajdon.

Ami érzelmeket közvetít, ad, megold, feloldoz.

Ami segít.

Mindig, mindenkor, minden körülmények között, hiszen azt teszünk vele, amit akarunk, mert a mienk.

Ha azt szeretné valaki, hogy szeretet kapjon, akkor a játékszertől megkapja, hisz ő irányítja.

Ha épp el akarja dobni, mert kell egy újabb, akkor megteheti. Az övé, kit érdekel?

Ma jó egy plüss mackó, holnap egy csacsi, majd egy kutyus. Aztán csak jó az a mackó, megint.

Jól el van az a játék a polcon is. Kit érdekel?

Kit érdekel, hogy a játékszer szereti azt, akié?

Senkit sem érdekel. Senkit. Mert ez csak egy játékszer.

Igen ám, de van, hogy a játékok életre kelnek.

A mesékben.

Életre kelnek, és elindulnak az úton. Mennek, mennek előre.

Néha félve, mégis magabiztosan mennek az ismeretlennek hitt ismerős világba, ahol meglátják, hogy van élet.

Ahol minden játék valódi, és igaz, és csak az önmagáé, nem másé.

Csak saját magának élnek.

És ekkor kilépnek a meséből, és hirtelen valósággá válik minden.

A játékszer öntudatra ébred.

Megvilágosodik, és megért mindent. Egyszer.

Előbb, vagy utóbb.

Ezért hajrá, kelj fel, és menekülj.

Mert ha maradsz ebben a játékban, akkor bizony csúnyán végződhet a mese, a sztori, és a játék élete. Hány játékszer kerül a kukába? Törötten, tönkre menve?

Kívánom, hogy sose légy játékszer.

Hogy hidd, érezd és tudd, hogy az élet csodás, egyedi, megismételhetetlen és csak TŐLED függ, hogy éled azt meg.

Csak tőled függ, mikor, hogyan, kivel játszol.

Mikor, hogyan, kivel lépsz be a mesék világába, ahol vannak szépek és jók, igazak, rózsaszínek, de feketék, s gonoszak is.

Csak tőled függ, meddig hagyod, hogy az legyél, aki, és nem az, aki szeretnél lenni.

Tőled függ, hogy meddig vagy JÁTÉKSZER, és mikor mondod azt, hogy itt a vége, fuss el véle…

Ez a mese vége.

Ui.: egy kis okosság:  ezt olvasd el, biztos, ami biztos 😉

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: