Gyász.

Egy szó, ami mindig valaminek az elmúlását jelenti.

Negatív, rossz, fájdalmas, és valaminek az elmúlása.

Mindenki veszített már el valakit, vagy valamit.

Embert, állatot, szerelmet, életet, érzéseket, álmokat, célokat.

Gyász.

Egy elkerülhetetlen, kihagyhatatlan folyamat, ami akkor indul el, amikor szembesülünk azzal, hogy vége.

Sokszor nem az „elválás” napján indul el a folyamat.

Miért?

Ha egy kapcsolatot nézünk, és vegyük a válást, akkor a gyászolás időszaka elnyúlhat.

Ugyanis amint egyedül maradsz, olyan sok minden szakad a nyakadba, hogy nincs időd arra figyelni, hogy mi történik körülötted és mi zajlik le benned.

Csak a megoldandó feladatok jönnek a folyamatos megpróbáltatások, az új élet alapköveinek letétele, ami egyszerűen nem ad lehetőséget és időt arra, hogy neki kezdj a gyász folyamatának és figyeld magad.

A mindennapok harca, a minden napok megpróbáltatásai, egyszerűen nem engednek teret s időt az érzéseknek.

Sokszor hónapok telnek el, mire a tényleges gyász folyamata elindulhat.

Sokszor az ember azt hiszi pont ebben az időszakban, hogy milyen hamar túl is lépett az egészen.

De ne tévesszük meg magunkat!

Mert nem ússzuk meg a folyamatot!

Gyászolj! Ne akard megúszni!

Eljön az a pillanat, amikor az ember szembesül azzal, hogy kész, vége.

A közös álmok, célok, tervek a füstbe mentek, újakat kell gyártani.

Amikor ez tudatosul, és érezzük azt a fájdalmat, ami kitépi az egész lelkünk, és csak bőgni tudunk a földön fentrengve, és hányunk kell, és már a fejünk is fáj…na, akkor indul a folyamat.

Amit nem szabad kihagyni, sosem. Nem szabad elnyomni.

Át kell élni, túl kell jutni rajta és meg kell adni magunknak az időt és engedélyt, hogy bőgjünk, hogy sajnáljuk magunk, hogy fájjon, ami már nincs, ami már nem létezik, amiben valaha hittünk, ami körülölelte a világunk, és életünk.

Csak akkor tudunk utána újjáépülni, és igazi, új életet kezdeni, ha a gyászt elfogadjuk, megéljük, átéljük.

Ne akard elnyomni az érzéseket, és ne akard késleltetni se a folyamatot.

DE!

Lehet segíteni magunknak.

Az nincs megtiltva.

Mégis hogyan tudsz segíteni magadnak a gyász időszakában?

Gondoljuk át, hogy mit hibáztunk.

Ez lehet önmarcangolásnak tűnik, de ez kell ahhoz, hogy felismerjük azt, amiből tudunk majd építkezni.

És ezzel tudunk őszinték lenni magunkhoz, ami a folyamatot is segíti.

Muszáj, hogy kínozzuk kicsit lelkünk és szembenézzünk magunkkal, nem szabad megúszni a dolgot.

Utána, amikor már beláttuk a saját hibáink, akkor jöhet az, hogy min kellett volna változtatni.

Ezzel már jobban érezhetjük magunk saját magunkkal, és egy olyan részhez érünk, amivel átlépünk a gyógyulás útjára.

Normális, hogy időről időre előtör a bizonytalanság, a kétely, a biztonság hiányban az inkább kibékülök vele érzés. Sokszor előjön az elkeseredettség, a jajj nem kellek senkinek sem.

Ez így van jól. Ez mind normális, ne izgulj, és mindenkinél előtört.

Egy jobb napunkon, kevésbé, egy rosszabb napon, amikor több a megoldandó feladat, akkor többször.

De ezeken is átmegy mindenki.

Mennyi idő a GYÁSZ?

Ez mindenkinél egyéni. A nagykönyvek szerint legalább 1 év.

A lényeg, hogy add meg magadnak az időt! És észre fogod venni, amikor már kész vagy.

A gyász, egy folyamat. Tartsd azt szem előtt, hogy ez kell ahhoz, hogy az új életed valóban újként élhesd meg, hogy rájöjj, ki vagy TE, ki az a NŐ, aki rád néz a tükörből.

A gyász az, ami megtanít arra, hogy figyelj önmagadra, és rájöjj olyan értékekre, amikről nem is tudtál.

Engedd meg magadnak gyászt, éld át, és lépj utána az életbe!

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: