Ahogy korábban is írtam, jeleztem, sőt! szóltam, összegyűjtöttem nagyon sok sikeres ELVÁLT ÉDESANYÁT, hogy megmutathassam, mindenki talpra állhat.

Nekem nem hisz mindenki, hát itt a sok “bajtárs”.

Egy újabb történet, ami megmutatja: IGEN! HA AKARSZ: TALPRA ÁLLHATSZ, EGYEDÜL is.

Idézem, szóról szóra a levelet, amit Gyöngyitől kaptam

“Kedves Márti!

Köszönöm, hogy megkerestél, és egyetértek azzal a törekvéseddel, hogy mutassuk meg példákon keresztül, hogy igenis létezik TALPRAÁLLÁS.

Ez igaz bármire, vagy bármilyen állapotból, a válást is beleértve, de itt és most ez a téma. Ha segítek ezzel akár csak egyetlen Anyukának, Nőtársnak, hát állok elébe!

Kezdeném azzal, hogy (üzletileg, anyagilag) nem éreztem magam soha sikertelennek, házasságom alatt sem, annak elmúltával pedig főleg, bár voltak mélypontok. Volt olyan, hogy meg kellett gondolnom, megvehetek-e 1 darab Túró Rudit a kislányomnak, olyan is volt, hogy a volt férjem elment a zálogházba, és ezt persze nem mondta meg nekem. Ez az anyagi oldala. A lelki oldal sokkal-sokkal bonyolultabb.

Kérdezted, mikor és miért váltunk el. A mikor kérdésre egyszerű választ tudok adni, 2015. május 20-án mondták ki.

Előtte 4 évet kínlódtam, egész pontosan persze többet, mondjuk az utolsó 10 évet nevezném durvának a 20-ból. Az okok részletezése szerintem nem tartozik ide, talán csak annyiban, hogy teljesen eltérő családi háttérrel, motivációval, és családot illető elképzelésekkel bírtunk.

Azt hiszem, a kezdetektől így volt, de eleinte nem zavart. 2 gyerek után már zavart, a harmadik gyerek pedig békéltető céllal, „hátha mégis” gondolattal fogant meg, de hát persze ez csak egy női hülyeség.

Amúgy nem baj, mert nyilván imádom a kicsi fiamat, de azért, ha józan ésszel végig tudtam volna gondolni, ezt nem kellett volna.

Ő most 7 és fél éves. 4 éve derült ki a „nőügy”, ami korántsem annyira zavart, mint gondolnád, mert akkor már úgy fogtam fel, hogy „akkor végre megszabadultam”. De nem így volt. Nem költözött el…elkezdett élősködni…mint egy parazita.

1 évet vártam, (ezt se kellett volna, utólag belegondolva,) akkor adtam be a válást, és 3 évig váltunk. Ami azért baj, mert a gyerekek gyerekkora ment rá, állandó veszekedést hallgattak szegénykéim.

2 fő téma van, amelyekben sose fogunk egyetérteni, ez pedig pontosan 2 kardinális dolog. Az egyik a gyereknevelési kérdések, a másik az anyagi kérdések. És ha azt kérdezed, mikor döntöttem el, hogy talpra állok… hát volt egy jelenet, ami a konyhában zajlott a gyerekek szeme láttára és füle hallatára, amikor hozzászorított a konyhapulthoz, ráállt a lábfejemre, és úgy ordított, hogy az orra az orromhoz ért majdnem.

Ez volt az a pont, amikor férfiként számomra megszűnt létezni, és tudtam, hogy meg kell oldanom, bármi az ára, mert rámegy mindenem. Nem volt társam gyakorlatilag, ezt nevezem ma fő válóoknak. A mai fejemmel. Mert sokáig nem vettem észre! Pedig okos vagyok, meg 2 diploma, meg jól tudok angolul is, meg imádok új dolgokat tanulni. Ez mentett meg. A folyamatos tanulás.

Sajnálom, hogy a párkapcsolat-önbecsülés témát nem oktatják általános iskolában, nem tanuljuk a családjainkban, mint ahogyan a pénzügyet sem. Tisztelet az igen ritka kivételnek. A Vonzás Törvényét leginkább nem tanítják. Pár éve elkezdtem elég keményen „spiri dolgokkal” foglalkozni, ez is segített, sok mindenre rá kellett jönnöm, amikből semmilyen iskolában semmit nem tanítanak.

Tulajdonképpen örülök a negatív körülményeknek ilyen szempontból, mert ez egy olyan jellegű tudás, vagy személyiségfejlődés, ami más módon nem jött volna létre. Sőt, nem múlik el, és sokszor a létünk, a túlélésünk múlik rajta. Szóval dimenzióugrás jött létre, ott belül. Később kívül is.

A pénzügyi rész aggasztott a legkevésbé, a válás során elég nagyvonalú voltam, végül is az lett, hogy nulláról építettem fel a kis birodalmamat. Minden körülmények között boldog vagyok, még akkor is, ha biciklivel járok, ha életem végéig albérletben lakom. Persze nem fogok, mert tényleg talpra eső macskához hasonlítok.

A vállalkozásom 4 éves. Ebben az évben VÉGRE elkezdett szárnyalni. Nem véletlenül. Ezt úgy értsd, hogy 2-3 szoros eredmény van a tavalyihoz képest!

Tavaly is ebből éltem. Ebből látszik, hogy mennyi energiát elvett tőlem ez az egész szituáció, vajon hol tarthatnék, ha rendben lett volna minden körülöttem?

Vajon mi van, ha a növekedés tényleg exponenciális? Egyszerűen elérkezett egy „point of no return”, ami olyan, hogy ha jól van valami felépítve, akkor nem lehet megállítani, mert repülni fog, ha rosszul, akkor összeomlik.

Reményeim szerint jól van felépítve, és a tanulás 10 %-ánál se tartok még, de legalább azt tudom, mit nem tudok.

Diétaterápiás tanácsadással foglalkozom, mint orvos, általában fogyni járnak hozzám. Úgy is mondhatnám, hogy „fogyidoki” vagyok.

Ezen kívül foglalkozom marketinggel, fejvadászattal, rendezvényeket is szervezek, oktatok is (főleg kommunikációt, eladástechnikát), tehát elég sokrétű a tevékenységem. Kicsit se unalmas, igazából imádok dolgozni és vállalkozni is. Nem annyira munkának élem meg ezt az egészet, hanem az életem így zajlik, és mivel sok embernek segítek, ez jó érzés, egyre több embert szeretnék szolgálni, ez a célom. Megtanultam nagyon hatékony lenni, próbálok mindent automatizálni. Most épp könyvet írok, vagyis csak összerakom, mert már apró részek megvannak itt-ott, végül is 4 éve írom.

Röviden ennyi a történetem, de majd egyszer írok könyvet ebből is, az hosszabb lesz. Szeretettel tőlem Neked: Gyöngyi”

Köszönöm!

<3

<3

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: