Sokszor gondolkodok, hogy lehet, az APÁKnak még nehezebb, mint nekünk, Anyáknak.

Na jó, nem lehet ezt így kijelenteni, de valljuk be őszintén, hogy alapjáraton nem a gyerekgondozásra lettek tervezve.

Hány olyan sztorit hall az ember, hogy elfelejtette meguzsonnáztatni a gyerekeit az APA, amikor Anya egy kicsit elment valahova, vagy egyszerűen elfelejtette, hogy érte kellene mennie az oviba, vagy bent hagyta a kocsiban…stb.

Mindenkinek, minden családnak van egy-egy vicces története, hogy tulajdonképpen mennyire nem megy ez a fiúknak. Hisz sosem volt feladatuk.

Amikor szétválik a család, akkor mindenkinek új helyzetekhez, új élethez kell igazodnia.

A Férfiaknak is.

A jól megszokott életük, az otthon biztonsága, az asszony törődése elvész.

Nincs, aki mosson, főzzön, vasaljon rájuk, nincs meg a gondoskodó simogatás…stb.

Mindannyian tudjuk, hogy ők is gyerekek, akikkel néha nehezebb, mint a valódiakkal, mert tényleg olyan jellegű törődésre van szükségük, amit „anyai” törődésnek is hívhatunk nyugodt szívvel

Szeretnek nyafogni, szeretnek elesettek lenni, ha folyik az orruk, akkor már tulajdonképpen írják is végrendeletüket.

Ezért is szeretjük őket.

Na de, amikor egyedül maradnak, akkor fel kell ám nőniük.

Fel kell nőniük önmagukhoz, és a gyerekeikhez, és a megváltozott szerepeikhez.

Csutit kell csinálni a kislányuknak.

Ez egy gond az ezer közül, amivel meg kell birkózniuk. Egyáltalán nem tudják, hogyan kell, sőt! nem is tudnak a kezük kontra hajgumi kérdésével mit kezdeni. Az ovikban már messziről látszódik, melyik kislánynak van egyedülálló apukája.

Oda kell figyelniük, hogy meglegyen a napi 5 kaja. Ez is gond, mert eddig nem kellett erre figyelniük. Sőt, itt az alvás kérdése, a szobatisztaságé, a játékoké, az együtt játszásé…

Mit szeret a gyerek enni, és mit nem. Sok APA ezzel nem volt tisztában, eddig. Mert nem neki kellett összeállítani a menüt. Elé volt rakva a kaja, és kész. Nem tudta, hogy az Anya miért éppen azt főzi…

Aztán a lányos APUKÁK még számtalan más nehéz helyzetbe kerülnek ám.

Ott a nuni kérdésköre, a menstruációé, a felvilágosításé, a pasizásé…

Az öltözködésről, harisnya vásárlásról, hajba valók és ékszerekről ne is beszéljünk.

Tudjuk jól, hogy nekünk, Nőknek sokkal könnyebben mennek ezek a dolgok, mert mindig is ezt csináltuk. A fiúnkkal is könnyebb, hiszen mi vagyunk az Anyák. Nekünk a kisujjunkban van a gyerekek körüli teendők mindene.

Mindezen túl, nekik is van ám lelkük, és ugyanazokat a negatív érzelmeket élik meg, mint mi.

A gyász, a megbánás, csalódás, összetörés, a miértek keresése nekik sem megy egyik pillanatról a másikra.

Mindemellett a munkahelyüket is a gyerekekhez kell igazítani, ugyanúgy, mint nekünk, Nőknek.

Nem mindenhol nézik ezt sem jó szemmel.

Az addig szuper munkát végző, túlórázó, jó munkásember hirtelen kevesebbre lesz képes.

Több betegállomány, több szabadság.

És akkor itt a nevelés.

Ez számukra küldetés. Vagyis néha inkább pokol. Fogalmuk nincs, hogyan kellene csinálniuk. Lövésük sincs róla. Pénzzel, és programokkal oldják meg inkább, mert tényleg magatehetetlenek.

Tv, programok, számítógép.

Sosem kellett ezzel sem foglalkozniuk. Eddig. Egy-egy hisztinél egyszerűbb engedni, egy-egy nyafogást egyszerűbb vásárlással megoldani. Nem tudják azt mondani, hogy NEM, és hallgatni a több perces duzzogást, vagy ordítást, vagy akármit.

És tudják, hogy nem jók benne, és tudják, hogy másképp kellene csinálniuk, de nagyon sok idő, mire belejönnek. Vagy nem is sikerül nekik.

Emiatt szarul is érzik maguk.

Aztán szervezniük kell. A hétvégéket, a külön órákat. Észben kell tartaniuk, és oda kell ezekre is figyelniük.

Este, ha lázas a gyerek, fel kell kelniük. Eddig ezt sem kellett tenniük.

Sorolhatnám még.

Egyszerűen az új élet mindenkinek nagyon nehéz.

Mindkét oldalnak ugyanannyi kihívással, megoldandó feladattal kell szembenézni.

Mindkét oldalnak ugyanúgy fel kell építenie az új életét, és előröl kezdeni mindent.

Kedves Apukák!

Minden tiszteletem azoké az APÁKÉ, akik APÁK.

Akik mindennap azért élnek, hogy a gyerekeiknek mindent megadjanak.

Akik folyamatosan tanulnak, fejlődnek, és küzdenek!

Csókollak Titeket!

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: