Szeretném, ha mindenki látná azt, hogy elvált ANYAKÉNT valóban sikeres, boldog és kiegyensúlyozott lehet mindenki.
Ezért útjának indítom a SIKERES, ELVÁLT NŐK- a SZUPERANYÁK mini mozgalmam, hogy lássátok, nem beszélek én itt hülyeségeket.
LEHETSÉGES.
Talpra lehet állni, lehet vállalkozni, hinni és bízni, újjáépülni és boldoggá válni.
Kőkemény munka, első sorban saját magunkkal, kemény munka a társadalommal, és az exszekkel.
De megy.
Ha nekem, és az elkövetkezendő ANYÁKNAK ment, akik jönnek a siker sztorijaikkal, akkor NEKED is megy!!!!!!!
A leveleket, beszélgetéseket teljes valóságukban közlöm.
Ahogy a következő édesanya történetéből is látszik, 5 gyermeket egyedül nevelve is megtalálta az útját!
“Szia, Márti!
Örülök, hogy jelentkeztél.
16 évvel ezelőtt váltunk el. Miért? Legrövidebb magyarázat az alkohol, emellett sok-sok kisebb-nagyobb dolog keserítette meg az életemet (életünket), nagyrészt az alkohollal kapcsolatosan.
Elvált szülők gyermekeke voltam. A házasságunk alatt sokszor hallottam, hogy én vagyok a hibás, én nem látom jól, nem tudok alkalmazkodni stb… Igyekeztem helyt állni, megfelelni. Féltem a válástól, addigra az önbizalmam padlón volt, anyagilag ellehetetlenülve.
Az élet engem igazolt, de ugye ezt előre nem lehetett tudni. Amikor betelt a pohár, akkor rettenetesen féltem a bizonytalanság miatt. de megérett a döntés: ez nem mehet így tovább, nem akarok így élni és a gyermekeimnek sem akarok ilyen életet.
A házasságom ideje alatt, főleg a végén bizonytalanság, feszültség között éltünk, utána a megkönnyebbülés következett.
Két lányom akkor 6 és 14 évesek voltak. Biztonságban érezték magukat mellettem, nem érzékelték a nehézségeket teljes mélységükben. Sok-sok szerencse, a jó sorsunk átsegített bennünket a nehéz időkön. Amikor benne voltam a kilátástalanságban, nem vettem észre, hogy ez a határ, tettem a dolgom. Soha, egyetlen pillanatra nem bántam meg a döntésemet.
Visszaköltöztem szülővárosomba. Munkahelyem 3 hónap után adódott. Egy évig albérletben éltünk: aránylag olcsó, alig elviselhető állapotok között.
Építkeztünk. Hál’ Istennek forint alapú hitelt vettem fel (piszok mázlim volt!).
Munkahelyem támogató volt a lehetőségekhez képest.
Itt találkoztam először a nevelőszülőséggel közelebbről. Minden téren úgy éreztem, ezt nekem találták ki!
9 éve vagyok nevelőszülő, 8 éve nevelem a velünk élő három gyermeket egyedül. Nem könnyű, de ezt a döntésemet sem bántam meg soha egy pillanatra sem. A lányaim közben felnőttek, büszkék rám, szeretik a “fogadott tesókat”. Azt hiszem, az összefogás az, ami leginkább jellemző ránk, hogy együtt mindent meg tudunk oldani. A kicsik is nagyok már: 10-12-14 évesek. Három gyerek mellett, 45-50 évesen szerettem volna dolgozni, természetesen nem találtam megfelelőt.
Itthoni munkát kerestem. Régóta érdekel az ezotéria, az egészség. Ezekre az ismeretekre alapozva online vállalkozásba kezdtem 2 évvel ezelőtt. A gyerekek mellett apró lépésekben tudok haladni, sok az új dolog (főleg a számítástechnika, angol, online marketing). Rengeteg támogatást kapok a lányaimtól, segítenek a lehetőségeikhez képest. Mostanában, az utóbbi hónapokban érzem azt, hogy jó az irány, érdemes folytatni.
Mit tartok a legfontosabbnak? Annak nagyon örülök, hogy a lányaim számára tanulságos volt az életem. Igyekeznek elkerülni a hasonló hibákat. Nem céljuk mindenáron fenntartani egy-egy kapcsolatot, a saját életüket akarják élni és nem másoknak megfelelni (családtagok, barátok, ismerősök, társadalmi elvárásoknak). Kapcsolataik során nem keresik elsősorban magukban a hibát. Megoldásban gondolkodnak, de nem minden áron. Ragaszkodnak az elveikhez és ezekhez keresik a megfelelő párt.
Amit nem tudhattam előre, hogy mi történik majd velünk. Amikor házasságot kötünk, valahogy egyszerűbb, jobban el tudjuk képzelni a közös életünket. Váláskor pedig egyedül kell helyt állni. Rettenetesen féltem a jövőtől. Utólag állítom, hogy a szükséges segítséget megkaptuk az Élet-től. A házasságom ideje alatt is egyedül voltam a problémákkal, azt a bizonyos szekeret nem egy irányba húztuk a volt férjemmel, hanem ő inkább visszafelé húzta. Most könnyebb, sokkal könnyebb lépegetni előre.
Talán ennyi, bocsi, ha túl hosszan írtam.
Senkit nem biztatnék válásra, bár sok esetben, kívülállóként tudom,hogy sokkal jobban tennék a párok, ha külön folytatnák. A gyerekeknek is az lenne az érdekük. (( 7 gyerekes talpraesett, szorgalmas anyuka az alkoholista, csavargó, agresszív férjétől nem mer elválni, mert mi lenne velük a férje nélkül!!! Hihetetlen sorsok vannak!))
Remélem, segítek azzal Neked, hogy leírtam a történetemet. Sok sikert kívánok Neked! “
Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!
Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?
Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?
Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!
Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:
