A minap egy Facebook posztom alapján indult a diskurzus, ami felvetette bennem a kérdést.

Jöttek a gondolatok az olvasóktól, hogy vajon miért is van így, ahogy van.

Némán, a pályaszéléről figyeltem a kialakult beszélgetést, és rájöttem, hogy milyen hatalmas problémával állunk szemben.

Rengeteg az egyedülálló NŐ és FÉRFI, akik már túlvannak egy váláson, és épp harmincon túl, vagy bőven túl nem találják a párjukat.

Randik, randik hátán, ismerkedés, játszmázás, majd inkább őszinteség, keresés, kutatás, nyomulás itt, nyomulás ott, hátha megtalálja az ember azt, akit keres.

Na igen.

Itt a bibi.

Az igazán nagy hiba.

Azt sem tudjuk, kit keresünk.

Keressük, keressük, keressük.

De kit?

Egy magas, széles vállút, aki? Aki?

Vagy egy cicis, csinos, némiképp okos csajt, aki?

Habzsoljuk egymást, és rohanunk. Mindenki elgondolkodik a rohanás kellős közepén, vagy a kávészünetében, hogy milyen jó lenne, ha otthon várná valaki, akihez odabújhat, akivel beszélhet.

Ezer meg egy ilyen van. Én is megölelek bárkit, szívesen, ha ettől jobb lesz neki, sőt, még beszélgetek is vele.

Csak hogy ezentúl már senki nem gondolkodik.

Elképzeli magának sok nő és férfi az ideális párt, hogy milyen legyen kívülről, és még hozzá csap egy két legyen cuki, okos, aranyos, megbízható jelzőt és kész.

Kitalál mindenki egy ideált, és ideát, ami igazodik ehhez a gyors világunkhoz, és paff.

A többi elveszik.

Már nem érdekel senkit az, hogy mi van legbelül az összes réteg alatt.

Összetalálkoznak, mert azért mindenki lehet ám cuki, meg aranyos, és akkor belevágnak.

Két találkozó után már túl mindenen egymás életének részesei akarnak lenni. Együttaludni, a gyerekekkel közös programokat csinálni…

Három hét, és ott állnak, hogy ez uncsi.

Ebben nincs semmi.

Hogy igazából csak sallangokról lehet beszélgetni.

Hogy, hm….tök unalmas vagy komám.

Hm…milyen hülye szokásaid vannak.

Sorolhatnám.

Kilépnek belőle, elköszönnek, hogy pedig milyen jó lett volna, ha összejön, mert olyan cuki, aranyos és helyes vagy.

Nem vették a fáradtságot, hogy a rétegeket lebontsák, mielőtt beleugrottak, hiszen azonnal habzsolni kezdtek, nem foglalkozva azzal, hogy tulajdonképpen ki is van ott. KI AZ, aki ott van?

Eltelik egy hónap, jön egy újabb helyes, cuki, aranyos.

És indul előröl minden.

Az értékek, valódi érzelmek elvesznek, a belső, akitől az az ember, aki, az nincs. Nem kerül a felszínre.

A sok nemtalálomaz igazit után elfárad az ember, kiég, és már csak olyat keres, akit a média ajánl, aki a média szerint jó, és az idea még jobban összemegy, és elértéktelenedik.

Érzéketlenek leszünk, mert kihal belőlünk.

Bízok benne, hogy ennek egyszer vége szakad, és mindenki veszi a fáradtságot, és nyugalmat, hogy kitalálja, valóban kire vágyik.

Minden pozitív és negatív tulajdonságával, beleilleszthetőséggel az életébe.

Hogy rájön az ember, hogyan is tudna együtt szárnyalni, milyen módon, milyen magasan, milyen kompromisszumokkal.

Amíg nem tudjuk pontosan, milyen értékekre, érzelmekre van szükségünk, és nem adunk lehetőséget arra, hogy türelmesen megismerjük és megvárjuk…addig…

ez van.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: