Nyár van.

Ilyenkor minden család nyaral egyet. Valahol, valahogy.

Nekem is kéne, nagyon. Mert szeretek a gyerekeimmel új dolgokat felfedezni.

Szeretek együtt lenni velük, amikor nincs más, csak ők, és én.

A nyerő hármas.

Fruzsi, a HepiAnyu írója is ugyanebben a cipőben van. Szeretne kettesben a kisfiával nyaralni.

Na, igen.

Terveim között szerepelt a régi nagy kedvenc kastély, akikkel együtt is dolgoztam, így van kedvezményem hozzájuk. Fél panzió, folyamatos gyerekprogramok, kirándulás stb… 3 éjszaka, 98.000 Ft.

Szuper.

De most végül is nem fog menni. Nincs most 4 napra ennyim.

Bármennyire is jó lenne pihenni, és nem nekem főzni, mosni, takarítani…

Bármennyire is jó lenne tökéletes környezetben semmittenni, csak élvezni a gyerekeket…nem fog menni.

Na, nézzünk körül.

Oh…van egy szálloda, ami kimondottan egyedülálló szülőknek kínál csomagot.

2 éjszaka 60.000 Ft.

Ejha, szuper, hogy van.

Legalább gondolnak ránk.

Itt teljes ellátás van, tehát ebéd, uzsi meg minden. Sok-sok gyerek programmal, anyának/apának kényeztető masszázzsal.

Szuper.

3 nap 60.000 Ft. És ugye még oda is kell jutni.

Két bibi van, újra.

Rohadt sok, a másik pedig az, hogy 2 nap, nem nyaralás.

60.000 Ft-ból külhonban, busszal, apartmant bérelek 7 éjszakára.

Igaz, akkor főznöm kell, de ott a tenger, és a többi élmény.

Persze akkor is be kell vásárolni, meg mivel nyaralás, nyilván fagyizás, ajándék vásárlás…stb. Tehát ez sem hiszem, hogy megáll 100.000 Ft-nál…

És akkor, hogy miért is problémázok ezen?

Azért, mert nagyon szeretek nyaralni, és úgy érzem, hogy jár egy családnak a nyaralás.

Amikor elválik egy házaspár, akkor a kiadások maradnak, minden, egytől egyig, csak a bevétel feleződik, pont.

A gyerekekre ugyanannyit költ az ember, mint korábban, a rezsire is, és sorolhatnánk. Ugyanúgy kell nekik ruha, kaja, pia, orvosság, és néha egy-egy kirándulás, ajándék, szülinap, könyv, ceruza, gyümölcsnap, és tisztasági csomag. A cipő, kabát sem nő a gyerekkel, ahogy mondjuk az ágy sem, és bizony az íróasztal sem ugrik oda a semmiből. Az ovi, suli sem költözik a szomszédba, ugyanúgy kell utazni, és sajnos sem a benzint, sem a bérleteket nem adják fél áron attól, hogy egy fizu maradt.

A jófej apukák igyekeznek ezen segíteni, de tudjuk, hogy sajnos ez a ritka, tehát abszolút nem egészítik ki úgy a dolgokat, hogy a gyerekeknek jó legyen.

Maradnak az egyszerűsítések, az anyák gürizése 12 órában stb.

És akkor itt ez a nyár dolog.

Ami egy gyerek életében a legszebb, elvileg.

Munka kevesebb nyáron, pénz is, mert a gyerekeknek táboroznia kell, mert aktívak a nagyszülők, vagy nem segítenek.

A tábor összegét jó esetben anya és apa felezi, de ez sincs így mindig.

50.000 Ft-ért nem táboroztatom őket, mert akkor minek dolgozok?

:O

Na de a nyaralás.

Szóval, kérdem én.

Hova tud elmenni egy egyedülálló szülő nyaralni?

Hova tud elmenni, hogy jól is érezze magát, és arányaiban legyenek az árak?

Végül a megoldás:

• barátok nyaralója
• kis, falusi vendégházak, ahol nem számolnak fel felárat az egyágyas szobáért (Fruzsinak ez fontos, mert ők ketten vannak, és a kicsinek még babaágy kell)
• otthoni programok, különlegességekkel megtarkítva (otthon tematikus napok, buszozás, gyalogtúra a környéken, helyi múzeumok, könyvtár…stb.)
• lakáscsere hasonló cipőben lévő anyával 🙂

Ha valaki tud olyan szállást, ahol külön figyelnek az egyedülállókra, és a csomagár sem csak 5000. Ft-tal kerül kevesebbe, mint egyébként.

Legyen kedves tudatni velem, és becs szó, még reklámozom is őket, és ki is próbálom!!!!!!!

Konklúzió…

Egy évvel előre el kell kezdeni gyűjteni :). Ha nyaralni akar az ember, igaziból.

Na, csajok!

Fel van adva a lecke :).

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: