Petrus Márta blogja

Se sárkány, se démon. Hogy lesz így herceg? Hozz egy sárkányt magaddal, és meglátjuk.

szingli anyu

Az én drága Anyukám.

A kis drágám.

Aggódik értem, és néha azt gondolom, teljesen igaza van.

Most éppen azon morfondírozik, és kételyeinek hangot is ad, hogy fél attól, hogy megszeretek egyedül lenni.

Ááááá…Anyu, dehogy….vágyom a társra, mondom én.

De biztos, lányom? Mert nem úgy látszik.

Nem, nem biztos. Igazad van, Anyucka. (Mint mindig)

 

Az egyedüllét egy olyan állapota általában a szingliknek, amikor elvannak. Törekednek arra, hogy ne legyenek már egyedül, mert uncsi, meg rossz, meg kellene már társ és gyerek.

A szingli, egyedülálló anyáknak pedig olyan állapot, hogy hmmm….jöhetne a lovag, vagy nevezzük nevén, a herceg, aki hozza a fele királyságot, és legyőzi a sárkányokat, és még a lova is fehér, vagy szürke, vagy valami, és persze amint belép a kastély ajtaján, már is szerelmesek leszünk. Örökké, míg meg nem halunk. És persze túl az óperencián van ez mind, ami lehetne HAWAII is.

Vágyunk rá, persze.

De olyan jó, hogy itt vagyunk.

Hogy tulajdonképpen nincs is sárkány, mert már kinyírtuk a nagyját.

Volt neki négy óriási feje. Az egyik mérget köpött, ez elég nehéz tészta volt. A másik csak csúnyaság varázsigét skandált, azzal nem volt gond, mert buta volt. Ott volt az a feje, akit kicsit sajnáltunk kinyírni, mert olyan kis szerethető volt, mert a négy fej közül magányos volt, és kiközösítették. De tüzet okádott ő is, és befolyásolhatóvá vált. Ezért neki sem volt kegyelem. Aztán ott volt az, aki minden nap csak azt hajtogatta, hogy nem érsz semmit, nem érsz semmit. Amikor ivott egy korty bort, akkor azt mondta, egyedül maradsz. Na őt kinyírtuk, jó gyorsan.

Néhány kobold még szaladgál, de velük ki is jövünk egész jól, ha dobunk egy csontot.

Vagy ha megsimítjuk őket.

Itt vannak még a démonjaink is. Akik éjjel, főleg éjjel, amikor totál egyedül vagyunk, előjönnek.

Eleinte, amikor még friss husik voltunk nekik, kínoztak.

Kiszedték a szívünk, eldobták, és ugráltak rajta. Majd azt mondták, hogy dontvörri, nem kellesz senkinek. És fogták, az összeugrált roncsot visszatették a helyére.

Reggel felébredve zombikká váltunk, de hónapok után, már vitába szálltunk a démonnal.

Kemény harc volt ez még akkor is, de egyre jobban ment.

Most már megszeretgetjük azt a ronda pofáját neki.

Ő is egyedül van.

Nem magányos, kicsit sem. Sem ő, sem mi.

A magány egy rossz dolog, de már nincs is az életünkben.

Mert vannak ezek a törpék is itt ni, a kastélyban.

Akik olyan törpék a világunkban, akik sugározzák a mérhetetlen szeretetet, őszinteséget és tisztaságot. Akik úgy laknak a szívünkben, hogy észre sem vesszük. Csak azt érezzük, hogy a mi szívünk rajtunk kívül is dobog.

Ezek a törpék azok, akik megadják azt az érzést, hogy nem létezik magány.

Akik miatt csodás, kedves démonokkal teli életet építettünk fel.

A magány démona, és apró kis koboldjai a barátaink lettek, és már már szeretünk velük lenni.

Mert így meglátjuk, milyen erősek, jók, ügyesek, okosak, és harci amazonok vagyunk.

 

Szeretem azt, hogy a démon nem is az. Azt is, hogy így élek, hogy a kastélyban minden az én varázs szavamra nyílik, hogy a hálóruhámon annyi fodor van, amennyit akarok, hogy a szakácsom (aki én vagyok), ha kell három napig tejbegrízt főz a törpéknek, mert épp az a sláger.

Az is nagyon jó, hogy amikor a törpék elutaznak a másik királyságba, akkor tarthatok az udvarhölgyeimmel, és más királylányokkal kávé délutánt, vagy bálba mehetünk, aranycipellőcskénkben.

Igen.

Jó egyedül lenni.

És igen, Anyucka. Nem tudom, hogy akarom-e, hogy ne így legyen.

Legyen több varázsszó? Legyen több kívánság? Mi lesz az udvarhölgyekkel? Mi lesz az egy szál fodroskában üldögéléssel a kastélyban, és a démonokkal? Hova tűnnek akkor ezek a sötét barátok?

És akkor, mit győz le? Mitől, hogyan tudom meg, hogy ő is képes erre? Hogy ő még jobban képes erre?

DE!

Ha itt terem egy újabb sárkány, egy nagyobb, akit szívesen legyőzne a lovagherceg, ne adj isten ő maga hoz egyet, hogy bebizonyítsa egy kis turpissággal és varázslattal, hogy milyen leleményes, kitartó, okos…stb. Na jó. Egye fene.

Gyere na. De csak akkor, ha jófejek a démonjaid is, és együtt élnek, ők is, boldogan, tiszteletben tartva egymás világát.

De tejbegrízt főzni kell. Ha nem jó így, akkor tessék visszafordulni.

 

 

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

 

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

 

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Timke says:

    Szuper írás, Márti, imádtam minden sorát! ♥


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!