Elvárások.

Rengeteg elvárás ömlik a fejünkre minden nap. Folyamatosan, megállás nélkül.

Legyél jó Anya, jó kislány, jó szerető, dolgos nép, és sorolhatnánk.

Az elvárások eltompítják az érzékszerveinket, elnyomja a belső hangot, és megszűnünk létezni.

Kiesünk a saját életünkből, és már csak azt vesszük észre, hogy megszűntünk, és tulajdonképpen gépekké váltunk.

Itt ülök Tiszafüreden, egy kikötőben, egy luxus lakókocsiban, ahonnan nézem a szebbnél szebb motorcsónakokat, gyönyörűbbnél gyönyörűbb autókat. Eljöttem, mert úgy döntöttem, hogy elegem van a megfelelésekből, és élem az életet. Motorcsónakozunk, napozok, mint a filmekben a fedélzeten, közben kapom a gyümölcstálam. Csodás, zegzugos természeti kincseket látok, amiket nem láttam soha. Olyat élek meg egy elvárások nélküli döntésem miatt, amitől boldognak érezhetem magam, mert igen. Egy gyerekkori álom, ideál válik valóra. Normál esetben nem jövök el, sőt. Mert tudom, hogy egy anya, egy kislány, egy szorgos-dolgos nő, ilyet nem tesz.

Beleugrani az ismeretlenbe? Ne viccelj, nem lehet. Veszélyes, elítélendő, életpusztító.

De egy hete úgy döntöttem, hogy élni akarok. ÉLNI, ÉREZNI és NEM MEGFELELNI.

Amikor megszületik egy kislány, akkor folyamatosan azt tanuljuk meg, hogy hogyan kell viselkednünk ahhoz, hogy jók legyünk, elfogadjanak, beilleszkedjünk, és megfeleljünk. De kinek?

A társadalomnak, és persze magunknak is.

Megtanuljuk, hogy kedvesnek, aranyosnak, csendesnek kell lenni, mert a jókat megdicsérik, a rosszakat megbüntetik.

Megtanuljuk az engedelmeskedést, és megfelelést.

Belénk nevelnek mindent….és később ezekkel kell küzdenünk.

Tudjuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy elfogadjanak, és hogyan illeszkedjünk be…

Lesz egy NŐ, aki tudja a szerepeket, el tudja játszani, és tudja, mit várnak el tőle.

De azt nem tudja, ki ő valójában, mi fontos valójában, mitől, hogyan szerethető, hiszen egyedisége, személyisége elrejtőzik.

Azonban néha néha, főleg, amikor egyedül marad az ember, megszólal a belső hang.

És elkezd beszélni hozzánk.

Amikor lecsendesedve csak magunk vagyunk, megszólal.

Előjön, amit sokszor azt hisszük, hogy már nincs is.

Ha figyelünk rá, megvan a lehetőségünk, hogy újra élhessünk.

Ha képesek vagyunk arra, hogy levetkőzzük a mások és saját elvárásainkat is, akkor élhetünk.

Figyeljünk a belső hangokra, és szűrjük ki a külső zajokat.

ÉLJ!

ÉLJÜNK!

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: