Egyik délután ültünk a gyerekekkel az asztalnál, és komoly beszélgetéseket folytattunk az élet nagy dolgairól.

Egyszer csak az én drága, kiscsoportos Pannim megszólalt, hogy Anya! Mikoj lesz anyák napja? Holnap?

– Nem, még sokára.

– Ja. Anya! Ma leültünk a szőnyegje, és vejset tanulunk, és éneket. Mejt majd jöttök, és meglepünk vele. De még nem tudom teljesen. Elmondjam azéjt?

Mit mondhatnék?

Annyira, de annyira, de annyira nagyon, nagyon, nagyon. Tudjátok.

Ilyenkor jön rá az ember, hogy bármennyire is nehéz az ANYA szerep, mégis a legcsodálatosabb.

Mindegy, hogy valaki egyedülálló Anya, vagy házasságban él, ugyanazok a csodák, ugyanazok az érzések, ugyanazok a “mindenek” vannak.

Éjszakai robotolás, éjszakai pisiltetés, reggeli ébresztgetés, amikor sajnálod a szuszogit felébreszteni, reggeli kakaó készítés, reggeli pörgés, úton többi autós sürgetés, mert elkésünk.

Aggódás, hogy minden házit megcsináltunk-e, leellenőriztünk-e, majd reménykedés, hogy jól sikerül a dolgozat.

Aggódás, hogy most megverik-e vagy ő verekszik.

Munka után gyerek begyűjtés, öröm, hogy végre együtt lehetünk.

Tanácskozás, faggatózás, kivel, mi volt, mert úgy hiányoztak.

Megetted a levest, finom volt, aludtál délután, kivel játszottál, mit tanultatok, kaptál ötöst, istenem.

Büszkék vagyunk, Mi, az ANYÁK.

Dobban egy óriásit a szívünk, megpuszilgatjuk őket, és jajjj…olyan jó nekünk.

Majd indul a következő műszak, külön óra, rohanás, veszekedés, anya nincs kedvem, de fiam, menni kell, majd várakozás, izgulás, szurkolás, hogy jól teljesítsen.

Közben elmélázás azon, mi lesz a vacsi, jajj…be kell ugrani a boltba.

Felnyaláboljuk gyermekünk, rohanunk a boltba, örülünk, hogy végre otthon.

Vacsi összedobása, egy kis játék és tanulás.

Irány a fürdőszoba. Jajjj.. Anya nincs kedvem tusolni. Ne már. De, de, tisztán bújunk az álommanókhoz.

Nézzük azokat a kis fokhagyma seggeket, amiket mindig olyan szeretettel puszilgattunk, majd rádöbbenünk. Mennyi idő eltelt azóta.

Fáradtan mossák a fogukat, néha azért megcsípik, vagy meglökik egymást, mert tesóknál így kell ezt.

Állnak ott a kis pizsijükben, meztelen talpusukkal, suvickolják a foguk, mert mi azt tanítottuk, hogy így kell.

Zsupsz a szobába, és jöhet a csodálatos esti mese, melynek minden szavát isszák, óriás szemekkel néznek, és folyamatosan közbe kérdeznek.

De Anya, akkor miért ment oda? De hol van a lova…

Még egy utolsó pisi, egy kis tiltakozással, és újabb egymás piszkálásával, majd egy kis éneklés.

Édes kis cincogi hangjukon ők is énekelnek, és az ember ilyenkor azt érzi, milyen csodálatos.

Jó éjt puszi, szeretlek.

Kimegy az ember, folytatja a munkát, pakol, előkészül másnapra.

Este lefekvéskor egy utolsó kukkantás szuszogiékra, akik oly édesen, sokszor ugyanabban a pózban fekszenek és már messze-messze repülnek a álmok szárnyán.

Majd rádöbben éjjel az ember.

Milyen nehéz, milyen átkozottul fáradt vagyok. Milyen szörnyű, hogy holnap újra robotolhatok.

De!

Istenem. Azok a talpusok, azok a mondatok, melyeket mi mondtuk, és ők már használják.

Azok a mindenre kíváncsi szemek, azok a mindent tudni akaró pillantások.

Azok az ölelések, és azok a lopott puszik.

Azok az odabújások, és szavak, hogy Anya, Te vagy legjobb Anya. Anya! Szeretlek.

Anya, anya, anya.

Lehet, hogy tényleg a legnehezebb, de a legboldogabb.

Lehet, hogy életünk végéig aggódunk, de minden csoda a mienk.

Lehet, hogy folyamatosan el kell őket engednünk, de mindig a szívünkben lesznek.

Lehet, hogy rengeteg áldozatot hozunk, de boldog életet adhatunk, és kapunk.

Bár még nincs Anyák napja, de sok szeretettel küldöm Minden Anyatársamnak, aki minden áldott nap a szeretet robotja!

Nincs jobb: a szeretet robotjának lenni a legjobb munka!

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: