Férjhez mennél újra?

Válás után újabb esküvő?

Kérdezik folyamatosan ismerőseim, üzlettársaim, boltos nénik, fodrászatban  a csajok… stb.

Mindig mosolygok ezeken.

Na, miért ne mennék férjhez újra?

Amikor mondom, hogy férjhez mennék, persze, simán, mert baromi jó móka, izgi, és különleges, és akárhányszor felvenném a szép ruhát, vagy lennék tengerparton édeskettesben… Százszor is megtenném. Ha hinnék benne.

Legutóbb is hittem. És nem bántam meg.

Akkor és ott ennél szebb és jobb dolog nem történhetett volna velem.

Lesz még ilyen, szerintem.

Miért ne lehetne?

Amikor ezeket elmondom a kérdező biztosoknak, nagy szemekkel néznek rám. Következő kérdés: De mi van, ha az sem sikerül? Nem kéne óvatosabbnak lenni?

Kérdem én, tessék?

Hékás, Te ha szakítottál nem is pasizol újra?

Ha egyszer összeköltöztél valakivel, nem teszed újra?

Értem én, persze, hogy a házasság azért nem egy randi, na.

Egy csodálatos, magával ragadó, őszinte, meghitt esemény, mely elvileg az életünk egyik legszebb napja.

Miért ne élhetném át újra?

Attól, hogy egyszer nem sikerült valami, másodjára sikerülhet.

Van ám az a mondás, hogy gyakorlat teszi az embert. 😀

Jó, nem vicces, de mégis az.

Szóval, igen. Férjhez mennék újra, és egyszer majd fogok is. Biztosan.

De tanultam, és igen, lehet óvatosabb vagyok.

Miben?

Miket tanultam?

1. Nem hiszek már a tündérmesékben teljesen.

Kicsit azért de, mert amikor boldog az ember, akkor úgyis hihetetlennek, meseszerűnek tart sok mindent, lebeg. Tehát van mese, bőven, de azért tudom, hogy nem ragadtathatom el magam olyan fitty-futty.

Megtanultam, hogy ne a hirtelen lelkesedésemnek higgyek, és ne a habos-babos-mézes-mázos, oh Te jó ég érzéseknek szenteljem a jövőm.

2. Kezdek ismerkedni a türelemmel.

Most már tudom, hogy van az a fránya, számomra még mindig kihívásokkal teli dolog, mint a türelem.

És igen, jó dolog. Még ha csak ismerkedek is vele. Érzem, hogy van értelme.

Észrevettem, hogy amikor halálosan komoly érzéseket táplálok valami iránt (nem feltétlen pasira gondolok, lehet az egy házi krémes is ám… 😀 vagy egy csodás ruha, ami integet, hogy héééé le vagyok értékelve, vigyél haza!), amolyan hirtelen jövőt, azonnalit, akkor ha azt mondom magamnak, hogy majd holnap átgondolom, akkor rájövök, hogy jól tettem, hogy nem vittem haza, és nem döntöttem ott, és akkor.

Sokszor bámulattal nézem azokat a mérhetetlenül türelmes embereket, és csak sikoltozok odabent, taníts, taníts, taníts.

3. Nem tudok irányítani mindent.

Szerintem, mi Nők, ebbe belehalunk. Nem?

Én halálosan kész tudok lenni attól, hogy nem tőlem függ ez-az, és másra kell várnom. Én már rég ülök a babérjaimon, vagyis ülnék rajtuk, ha csak én lennék…no de…nem csak én vagyok. És néha várni kell, megértéssel, elfogadással, és abba beletörődve, hogy nem múlhat minden rajtunk, tőlünk.

Nehéz ám.

4. Megértettem, és élvezem, hogy nem kell alárendelnem magam.

Ez egy hosszú dolog, és nem is tudnám egyértelműen leírni, azt hiszem. Ezt még tanulnom kell.

De! Köze van ahhoz, hogy az emberlányának meg kell tanulni nemet mondani, meg kell tanulnia, hogy ő is egy ember, egy EMBER, saját érzésekkel, saját szükségletekkel, amik fontosabbak mindennél. A gyerekeket most nem keverném ide, mert mint NŐ és ANYA is másként van…

5. Felfedeztem, hogy van ÉLET.

Eddig is volt, és szép volt, akkor, ott. Félre értés ne essék.

De így is van, sőt! Megtanultam, hogy magam is élhetek, gyerekekkel, és élhetek. Nem összekeverendő az egyedülállóság érzésével, és ezekkel a dolgokkal.

Amíg házasságban éltem, sok mindent nem vettem észre, sok mindennek nem örülhettem. Nem örülhet csak úgy az ember. Mert nincs idő rá, vagy nem teheted meg, mert nem. Mert akkor nem azt az életet éled, amit élhetsz.De akkor jó az, és élsz, csak nem teljesen. Nyilván egy rossz házasságról beszélek.

Van, akinek sikerül, és őszintén gratulálok neki. Ő minden bizonnyal boldog házasságban él, és bízok benne, hogy majd egyszer nekem is és mindenkinek összejön!

De pl egy kisarkított példa: két héttel ezelőtt jutottam el odáig, hogy mindentől függetlenül bámulhassam  a Balatonnak azon részét, amitől a szívem igazán boldog. 25 percet álltam, és néztem. Csak úgy. Kb. 8 éve vágytam erre. Akinek kellett, hogy álldogáljon, az szónélkül álldogált. Néha annyit kinyögtem, hogy fázik a seggem, mert pont akkor volt hideg péntek, de ennyi.

6. Felnőttem.

Bocsi, mindenkitől. Eleinte arra fogtam, hogy harminc elmúltam. De nem. Rájöttem, hogy igen. Értitek 😀

Tudok nagyon jól spórolni, tudok gondoskodni a két gyerek mellett egy kutyáról, két teknősről, és a legdurvább! Van egy élő orchideám is. Aki tudja, ez a csodával azonos nálam, és ha még megspékelem, hogy van egy másfél éves broméliám is… na az aztán földöntúli eset. De tényleg! Eddig minden növényt kinyírtam magam körül, kivéve egy korall virágot, amit Édesapámtól kaptam, kb 5 éve…az bírja, szegény, de semmi más.

Szóval most lettem igazán felnőtt. Összeállt a kép, a felelősségtudatról, ami volt is, de így, ebben a helyzetben teljesen más.

Igazi felnőtt egy elvált ember.

7. Örülök, hogy fejlődhetek, tanulhatok.

Felesleges, hogy mi lett volna ha… De így alakult, és megfogom az összes oldalát az eddigi életemnek, hogy tanuljak belőle.

Sokkal többet, sokkal másabb dolgokat látok így, teljesen kívülről tudom szemlélni az életet, mert lezuhant a nagy lepel, mindenről.

hálás vagyok érte, most már.

8. Rájöttem, hogy eddig is igazam volt, de most már jobban hiszek benne.

Eddig is tudtam, hogy milyen hatalmas különbségek vannak FÉRFIAK és NŐK között. Tudtam, ebből tartottam számos előadást is. De most már kezelni is tudom, sőt, kimondottan élvezem. Nem akartam eddig sem megváltoztatni senkit, csak hinni, hogy jobb lehet. Minek? Kinek? Ugyan. Szóval ebben is tanultam, és fejlődtem, és még fogok is.

Most már ki is mondhatom, imádom a FÉRFIakat. 🙂 A különbségeket, és azt, hogy NŐ lehetek.

Egy szó, mint száz, igen.

Férjhez mennék és fogok is, újra.

Igen, óvatosabb vagyok, mert sok mindent másként látok.

Tisztábban, őszintébben, kimondva, átélve. Türelmesebben, átértékelve, megbecsülve, felfedezve azt, amit eddig nem láttam.

Igen, hiszek a szerelemben, a tűzben, a lángolásban és a szeretetben.

Tudom, hogy ezek nem ugyanazok az érzések.

Ehhez nekem el kellett válnom, valakinél csak úgy jön.

Nem vagyunk egyformák, így szép.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: