Elváltan párban – avagy ki fizeti a rezsit?

Elvált nőként az egyedülállás nem feltétlenül kell, hogy életre szóló állapot maradjon. És ha ez így történt Nálad is, akkor szívből gratulálok! Sok pár esetén azonban már indulásnál gondot jelenthet, ha a pár egyik, vagy mindkét tagja egy érzelmi világégés után fut neki az új kapcsolatnak. És arra is van bőven példa, hogy éppen a pénzügyek jelentik a kapcsolat elményülésének akadályát. Himer Csilla pénzügyi coach elemez és javasol, hogy Veled ez ne történhessen meg.

A pénztárcád válás után…

…hát, biztosan soványabb volt, mint előtte. Ez a hirtelen lesoványodás aztán a nőket többnyire ösztönösen a beosztóbb életvitelre sarkallja: akárcsak GYES idején, amikor szintén megcsappantak a családi bevételek, a túlélési ösztön most is azt diktálja, hogy

oszd be a pénzed! – “mindennek megvan a maga helye” alapon már fizetésnap beosztod, mire mennyit kell kiadni, és a maradékból lavírozol
élj takarékosabban! – kevesebből kell kijönni, ezért a fölös kiadásokat lefaragod.
tegyél félre! – sok elvált nőnél figyeltem már meg, hogy ha nem ragaszkodtak ahhoz, hogy fizetéstől fizetésig éljenek, akkor a kevesebből is megpróbáltak félretenni. Apránként, de valamennyi összejött, ami anyagi biztonságérzetet adott ezeknek a nőknek. Kevésbé érezték magukat kiszolgáltatva bárminek, és bárkinek, ha tudták, van egy kevéske pénz, amihez baj esetén nyúlhattak.

Ezek azonban mind olyan pénzügyi magatartások, amelyek egyfajta önállóságra, függetlenségre alapozó pénzügyi szokásrendszer részei. Ez érthető is, hiszen egy elvált nő legtöbbször magára van utalva anyagi értelemben, ez a körülmény pedig kikényszeríti ezt a fajta pénzügyi viselkedést.

És ez jó! Több szempontból is:

túlélést biztosít – válás után ez az elsődleges szempont!
megalapozza a későbbi anyagi felemelkedést – OK, ez magában még nem lenne elég ahhoz, hogy meggazdagodj, viszont baromi jó alap ehhez! Bárkinél kezdek hozzá a pénzügyei gatyába rázásához, az biztos, hogy azzal nyitunk, hogy kinyírjuk a pénznyelő kiadási tételeket, beosztjuk a pénzt (ehhez háztartási naplót használunk), és elkezdünk félretenni.
sikerélményt ad – joggal lehet büszke magára az a nő, aki már eddig eljutott – és ezt tudja is magáról. Magabiztosabbá fogja tenni a pénzügyek kapcsán, és anyagilag védettebbé.

Ez egy olyan rendszer, amibe – éppen azért, mert jó – könnyű beleszokni. Megváltoztatni viszont már nehezebb…

A pénztárcád új kapcsolatban

Márpedig könnyen eljöhet az az idő, amikor ezen a meglehetős önállóságot adó rendszeren valamelyest változtatnod kell. Ez lesz az az idő, amikor újra komoly párkapcsolatban fogsz élni.

És ekkor jön a balhé…

Sok pasi hiszi úgy, hogy ha egy elvált nő nem akar vele közös kasszán lenni, akkor a nő a kapcsolatot (azaz őt, a pasit) sem akarja igazán. A nő pedig úgy érzi, hogy egyszer már nagyon megégette magát, ezt még egyszer nem akarja megkockáztatni, így nem feltétlenül akar lemondani az anyagi önállóságáról. Ha nem egy szintén az anyagi függetlenségét védelmező hapsival jössz össze, akkor ebből már ezen a ponton komoly veszekedés lehet – és elvileg még csak most kezditek a közös életeteket.

A másik verzió sem biztos, hogy sokkal jobb, maximum később tör ki a vita. Ha ugyanis a pasi is egy válás után megégve hasonlóan védi az anyagi önállóságát, és ezért külön kasszában egyeztek meg, az egy idő után a közös életetek fejlődésének lehet az akadálya. Ha ugyanis totálisan külön kasszán lesztek, vagyis egyikőtök sem tudja a másikról, hogy mennyi bevétele is van, illetve az a rendszeres kiadásokon (kaja, rezsi, stb.) kívül mire megy el, akkor nehéz lesz közös célokat kitűzni, és azokat megvalósítani. Márpedig egy kapcsolatnak a közös célok legalább annyira kovásza, mint a szerelem, szeretet párosa.

A jól működő kompromisszum

Ezeket a nem túl tetszetős kilátásokat elkerülendő két lehetőség is áll előttetek:

látszólag külön kassza – nincs közös bankszámla, viszont van megegyezés! Pontosan megállapodtok, hogy ki mit fizet új családotok kiadásaiból: kinek a “reszortja” a rezsi, kié a nagybevásárlás, ki fizeti a ruházkodást, és ki pakol be pénzt a megtakarítási számlára. Ennek érdekében azt is tudjátok, hogy melyikőtök mekkora bevételt hoz havonta. Enek mentén lehet ugyanis megalapozott döntést hozni arról, hogy ki mit fizessen. Hiába vállalod Te a havi összrezsit, amiben az albérlet is benne van, ha éppen annyit keresel, hogy kijön belőle az albi ára, meg az áram és talán a víz. A gáz, a közös költség, a biztosítások még akkor sehol sincsenek. Arról nem is beszélve, hogy a közös célok érdekében nem árt az sem, ha kettőtök között van olyan valaki is, aki a bevételeiből már most elkezdi fedezni annak jövőbeni árát – azaz félre tesz. Ezek lesznek azok a megmozdulások, amelyek miatt úgy érzitek, hogy előrébb jut az új családotok.
félig közös, félig külön kassza – mindenki tud mindenről: bevételről, kiadásról, közösek a célok, sőt még a családi költségvetés is. Van azonban egy bizonyos, szintén közösen megállapodott összeg, amelyet mindkét fél megtarthat a saját bevételeiből, és azt úgy költi el, ahogyan akarja. (Az “elköltés” szót itt meglehetősen tágan értelmezd ám! Beletartozik az is, hogy egy délután elköltöd a plázában egy komplett ruhatárcsere alkalmával, de az is, hogy saját nevedre félreteszel egy megtakarítási számlára, a saját, egyéni anyagi függetlenségedet megalapozva, vagy befekteted, vagy a gyerekeid taníttatására raksz félre minden hónapban néhány ezer forintot.)

Lehet, hogy az első verzióval kezditek, aztán ha már nem féltitek annyira egymástól az anyagi önállóságotokat (azaz ezen a téren is erősödik az egymás iránti bizalom), akkor bevezetitek a kettes változatot. Utána meg akár a totál közös kasszát. Ez már csak Rajtatok és a kapcsolatotok fejlődésén múlik.

Kívánom, hogy valamelyik verzióig Te is juss el! 🙂

Himer Csilla

pénzügyi coach

http://eletdesign.hu

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!