Csak legyen jó a szex, legyen nagy a…. és szeressen, szívből!

Ezzel a felkiáltással készül újra férjhez adni az én drága barátnőm.

Sőt! Ha ez a három meglesz, akkor még hupilila koszorúslány ruhát is felvesz.

Részemről még annyit, hogy ugye a delfinjeimről nem szabad elfelejtkezni.

Na de, a sztori, avagy a címsor magyarázata.

Meséltem barátnőmnek, aki a címsor szellemi tulajdonosa, hogy munka után még találkoztam egy kedves barátommal, akivel az idei jótékonykodást tervezgetjük, ami ugye országos lesz, és ahol vele beszélgettem, megláttam egy Adoniszt.

Hogy jön ide a tavasz?

Úgy, hogy ma csodás idő volt. Szerelmes vagyok. A kicsi lelkem szerelmes. Nincs kibe, csak a szerelembe. Szerelmes vagyok a szerelem érzésébe.

Ezért fel is vettem a szerelmes, dögös, tavaszi ruhám. A két oldalán színes virágok tömkelege száguldozik, azt kiabálva, hogy héééééééé…itt egy virágszál, szakajtsd már le!

Ebben a ruhában láttam meg az Adoniszt, teljesen felfokozott hangulatban, a jótékonykodás és a szerelembe szerelmes vagyok hangulatom miatt.

Szemezgettünk egy kicsit, és huh….18-as karikát kéne kiraknom, ha leírnám.

Majd végül barátommal leléptünk, mert sok dolgunk volt még, és Adonisz már csak egy “álom”.

A lényeg.

Gondolkodtam, sokat.

A szerelemről.

Volt régen egy bácsi. Bár már lehet, csak a képzeletemben él, és nem is így volt, de így emlékszem.

A Bácsi minden áldott este támasztotta a pultot. A kocsmában, ami discó is volt. Egyszer megkérdeztem tőle, kellő alkoholos kutyulmány után, hogy hogy lehet az, hogy 75 évesen, itt támasztja a pultot. Hol az asszony, unoka vagy valaki.

Erre mondta, hogy amióta meghalt a felesége, egyedül érzi magát. A feleségével halt az ő lelke. Egyedül az alkohol tudja elfeledtetni vele azt, hogy nincs többé szíve, mert az meghalt.

Tini koromban is megérintett a sztori, de ma pláne.

Adoniszt látva, akivel már csak addig jutok el gondoltban, hogy mit lehetne csinálni kettesben, és nem fehér ruhában látom magam, sőt, még ki is gondolom, hogy másra nem is kéne… Elborzadtam.

Vezettem hazafelé, és boldog lelkem még mindig szárnyalt, gyorsabban, mint Micruci a rakparton, a dugóban, de közben elgondolkodtam.

Basszus.

Van a Bácsi, aki elveszítette élete szerelmét, és nélküle nem is élhet. Számára már nincs semmi, se Föld, se Nap, se szív, se lélek. Csak egy piával locsolgatott, szénné égett valami.

Ez szerelem? Ez jó, hogy amint elveszíted, megszűnsz? Nem tudom.

És itt a mai világ. A rohanó. Ahol egy-egy kapcsolat kialakulása sokszor egy hét alatt történik, és a testiségről szól. Utána talán a lélekről.

Gyorsan, azonnal, türelmetlenül.

Hajtjuk az élvezeteket, közben építjük is a falakat, tüskéket a lelkünk, szívünk köré, mert a gyors világban lelkünk nem gyors, de mégis védekezik. Mert fél, hogy ilyen rövid idő alatt, amit mi az ismerkedésre szánunk, fél, hogy elbukik, sérül, összetörik.

Fél a lelkünk, és tudja az igazat, hogy türelemre, örömre, együtt megélt apró örömökre, egymás megismerésére idő kell. A léleknek idő kell. Idő kellene.

De mi nem adjuk meg neki. Mert így könnyebb. Gyorsak vagyunk, mert ez kell, ezt látjuk, ilyen a világ, ezért a lelkünk elé falat teszünk. Csak a felszínig engedünk mindenkit. Mert így nyugodtabb a lélek, biztonságban hisszük.

És amikor rájövünk, hogy nem találtuk meg a társunk? Egyszerre vállat vonunk és tovább lépünk. Mert a fal védett. De falból ilyenkor egy-egy tégla kihullik, és bizony, egyre nehezebben marad sértetlen, áttörhetetlen.

Végül eljön az összeomlás. A fal összeomlik, és a lélek látván a romokat összetörik. És akkor koppanunk.

És jövünk rá, hogy így nem jó.

Ezen morfondíroztam.

És aztán beszéltem az én Drága barátnőmmel, vázolva ezt a fentit, rövidebben, és Adoniszt hangsúlyozva, és azt, hogy vajon, vajon, vajon…

Megnyugtatott, mint mindig, hogy leszek szerelmes, leszek még menyasszony, és feleség, (ismét a delfinekre felhívnám a figyelmet…szóval nem biztos, azért), mert válás ide, válás oda, én hiszek ebben. Az egészben. Az egész dögös, tavaszi ruhás érzésben. És hogy van, hogy nemcsak az idő és a ruha miatt kell éreznem.

Hogy van és létezik.

És akkor kaptam ezt a mondatot.

Ami a címsor!

A lényeg kiragadva.

Szerelemre fel Drágáim! A többi pedig jön.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: