Tegnap jöttem haza, otthonról.

Orosháza-Szigetszentmiklós, ezek az én otthonaim.

2 óra az út.

2 teljes óra, amit idő utazásnak is szoktam hívni, viccesen, mégis komolyan.

Hiszen ahogy beülsz egy autóba, felszállsz a vonatra, vagy buszra, magad mögött hagyod a múltat, és a jövőbe tartasz, nyíl egyenest, minden kitérő nélkül. Néha megállsz egy-egy állomáson, ácsorogsz, vagy beugrasz a mosdóba, vagy csak üldögélsz és bambulsz.

A tegnapi időutazásom várakozással, szomorúsággal, meghittséggel és boldogsággal volt tele.

Otthagytam a múltat. Otthagytam azt a várost, ahova annyi minden köt, a gyerek koromtól el kezdve a gyerekek születésén át, az esküvőmig minden. Odakötnek a barátok, az érzelmek, és az a világ, amibe folyamatosan visszavágyom, ám mégis mindig örülök, ha útra kerekedhetek a jövőmbe. Vissza. Haza.

Időutazásom során végig gondoltam, hogy ez volt az első, egyedül megélt Karácsony. Vagyis pár, szerelem, társ nélküli Karácsony.

Már a tavalyi is az volt, de akkor fizikálisan volt mellettem valaki.

Most nem.

A gyerekek sikítoztak, amikor meglátták a szépen feldíszített fát, és a rengeteg ajándékot. Ugyanúgy, önfeledten, boldogan ugráltak, mint tavaly.

Ugyanúgy csoda volt számukra, mint ezelőtt.

A fenyő illata, a fények, az ajándékok, a család. Együtt volt minden, és boldogok voltak.

Én is.

Emiatt megrémültem. Boldog voltam.Társ, szerelem nélkül.

Nem nyaggatott a tudat, nem kínzott a lelkem, nem éreztem fájdalmat, ami mardosta volna szívem amiatt, hogy tavaly nem így volt.

Nem éreztem azt, hogy elrontottam az életem, és azt sem, hogy tönkre tettem bármit és bárkit.

Nem volt égető lelkiismeret-furdalásom sem.

Kicsit sem.

Boldog voltam.

Páratlanul is boldogan. (A könyvem címe is ez lesz…)

De tényleg.

Nem is értettem, hogyan lehetséges ez.

Mindenkitől azt hallottam, hogy hú, ez szörnyű lesz, összeroppanok majd, és nagyon fogok mindent és magam sajnálni.

Felkészültem rá, és nem így lett.

Rájöttem, miért éreztem magam boldognak, és miért érzem még most is magam annak. (Érdekességképpen megjegyzem, hogy ahogy csodáltam Budapest fényeit az MO-ról, azon tűnődtem, milyen lesz a Szilveszter, szerelem, pasi nélkül….majdnem elkeseredtem. De ahogy néztem a csodálatos, izgalmas fényeket, megint átjárta a testem a boldogság. Mert egyszerűen egy csoda részese vagyok, amiben a vaksötét úton is apró csodák kísérnek. Mint a városok fényei. )

Boldog vagyok.

A gyerekeimet nézve, akik a csodát megélik Apa jelenléte nélkül is, arra a következtetésre jutottam, hogy mennyire szuper az életem.

Vannak gyerekeim, van hova haza mennem, két hazám is van.

Vagyis, bárhol otthon érzem magam.

Orosházán is, és Szigetszentmiklóson is.

És rájöttem, hogy Kittiéknél is Balatonbogláron.

És Évikénél Székesfehérváron is.

Sőt!

Katalinéknál, és Nóriéknál is.

Rájöttem, hogy mindenhol otthon érzem magam, ahol szeretnek, és ahol én is szeretek.

Rájöttem, hogy igen, képes vagyok szeretni.

Mindegy, hogy nem egy pasit szeretek éppen.

Tele vagyok szeretettel, amiből bőven jut, még a tekiknek is.

És igen.

Szeretem magam. Én szeretem magam.

És az életem.

Az egészet.

A rengeteg megoldandó feladattal, a rengeteg nehézségnek titulált dologgal együtt- bár szerintem ezek is feladatok, melyekből tanulunk, a rengeteg problémának nevezett akármivel együtt is.

A múltammal és a jövőmmel együtt. A hozott tanulságokkal együtt, melyekre most már büszke vagyok.

Az összes hibámmal, hibázásommal együtt. Mert megtanultam a leckét. Mertem megtanulni, és szembenézni magammal.

Mert innen tudom, hogy élek.

Élek.

Szabadon, boldogan.

Anyaként.

Nőként.

Kislányként.

Szeretőként.

Mindenhogy.

Élek.

És képes vagyok az időutazásra is.

Te is képes vagy rá!

Boldogan, a múltból a jelenbe, és onnan a boldog jövőbe.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: