Kedveseim!

Ti elhagyott, megbántott, szárnyaszegett NŐ-k! Ti, férfiak megbűvölői, életünk széppé tevői és megrontói! Ti minden napjaink bearanyozói, megkeserítői, háborúk viszályok kirobbantói!

Ti drága NŐ-k! Nélkületek az életünk mit sem ér!

Írom ezt, mindezek felsorolása után! Pedig szeretünk benneteket!

Szeretjük, ahogyan elcsavarjátok a fejünket. Szeretjük bársonyos bőrötök mámorító illatát, csókálló rúzsotok csábító és vadító ízét, színét! Kiismerhetetlen lelketek mély kútját! Szeretjük vadóc, hisztis, provokatív mivoltotokat!

Kedves, simogató, és együtt érző cselekedeteiteket, gondoskodásotokat. Egyszóval, magát a NŐ-t szeretjük bennetek!

Tudom, sokszor fáj az, ami! Bizony, számtalanszor bánt benneteket a kimondott szó, de méginkább a néma hallgatás! Talán sokkal jobban fáj minden bántó szónál!  A nem mondok semmit! Hányszor, de hányszor hangzott már el e két szó: tudom, hazudsz! A megbeszélés elöl menekülve, megbújva,  csöndbe burkolódzva! Miért is? Miért is nem merünk kitörni a társas magány árnyékvilágából? Miért is nem merünk kilépni a fényre? Érezni, és éreztetni, hogy van még a belénk kódolt szeretetből, jóságból, megbocsájtásból!

Bennünk férfiakban is van kódolás! Mi is arra vágyunk, hogy tartozzunk valakihez, hogy érezzünk, szeressünk, és ha kell sírjunk is,  valahol mélyen, ott legbelül…

Mi kell ehhez? A kapcsolat elejének meghosszabbítása, hogy évek múltán is olyan örömmel és odaadással tudjunk rajongani a másikért.

Ezért tennünk kell, mégpedig  minden nap! Igenis meg kell harcolnunk naponta azért akit szeretünk. Nem laposodhat el az, ami eddig felhőkarcolóként emelkedett az ég felé! A némaságot fel kell, hogy váltsa a beszélj, beszélj, beszélj…! De még véletlenül sem csacskaságot! Mond el ami bánt, amit érzel, amire gondolsz! Legyetek a borsó, meg a héja… Legyetek szövetségesek, harcosok, titkos szeretők, gondoskodó szülők! Tudjatok együtt tervezni, nevetni, de sírni is ha kell!

Az élet egy megfejthetetlen bonyolult meghatározás az univerzumon belül. Nem tudjuk mit jelent. Csak azt, hogy jó, vagy rossz! Meglehet találni az örömöt a boldogságot szinte bármiben. Ott van a mindennapi életünkben, csak legfeljebb nem vesszük észre! Ott alszik velünk a boldogság minden nap, de reggelente elfelejtjük „felébreszteni…”!

Azt hisszük, mások miatt vagyunk boldogtalanok! Azt beszéljük be magunknak, hogy mi jók vagyunk, és mások a rosszak. Képesek vagyunk felerősíteni magunkban azt az érzést, hogy a külső körülmények felelőssek a mi boldogtalanságunknak! Nem! Legyen az férfi, vagy NŐ, mindenki saját maga dönti el, hogy boldog akar e lenni, vagy boldogtalan! Mi hozzuk meg a döntést ebben a kérdésben, és ehhez nem kell társ!

A társ ahhoz kell, hogy előre léphessünk egy olyan úton, aminek tudjuk a végét! Mert akkor lesz vége egy kapcsolatnak, ha már bizonytalanná válunk, ha már nem tudjuk merre is tartunk tovább. Bolyongunk, élünk csak egymás mellett, de elfelejtjük a jövőt. Elfelejtünk beszélgetni, küzdeni, és elfelejtünk szeretni is…

Fújjunk hát ébresztőt! Keltsük fel a boldogságot, hogy belénk költözhessen! Tárjuk szélesre a kaput, hogy mind az amit eddig kizártunk az életünkből az beférjen rajta! Kezdjünk el újra élni, még akkor is, ha csak csipetnyit ismerünk belőle! Kezdjünk el újra embernek lenni!

Andrejszky Zoltán

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: