Kedves Gyermekeim!

Azért írok most nektek, mert szeretném, ha tudnátok.

Ha tudnátok, hogy egykoron magam is voltam a gyerek.

Egy olyan gyerek, aki a Tüncikén nőtt fel, és sokáig állatorvos akart lenni, majd jobbnak látta, ha nemes egyszerűséggel hercegnő lesz.

Majd rájőve arra, hogy Anyu és Apu nem király és királynő a valóságban, megértettem, hogy a nyúltenyésztésben kiteljesedhetek kisgyerekként, a tesómmal.

Ezután tudtam, hogy bár sportoló is maradhatnék, vagy zenész, mindenkinek jobb lesz, ha tanulok.

Elmentem hát szerencsét próbálni Szegedre, ahol kitanultam sok-sok okosságot.

Hátrahagyva Orosháza biztonságát, kedvenc városom illatát, és elhagyva a szülői palotát, hittem az álmaiban.

Közben elérkezett Apa. Akibe szerelmes lettem. Aki a tündérmeséimben a herceg volt.

Nem egyszerű szerelem volt a mienk. Nem.

Igazi.

Olyan, ami megküzdött nagyon sok szörnnyel, boszorkánnyal, sárkánnyal.

Olyan szerelem volt a mienk, amiben hittünk, és bíztunk.

Repültünk egymás mellett, boldogan.

Tudtuk, hogy mienk a világ, hogy két gyermekünk lesz, és egy kutyánk.

Így lett.

De olyan gyorsan repültünk, hogy egyikőnk nem bírta a tovább. Elgyengült. A másiknak tovább kellett harcolnia, hiszen ha nem tette volna, akkor se palota, se királyság, se vad házőrző, se két hintó.

Ha megpróbált volna szembeszállni a rémmel, akkor talán, talán.

Ha szembe mert volna szállni a rémmel, aki elgyengítette a másikat, akkor…

Nem tudott, nem mert.

Félt tőle, és nem tudta mitévő legyen.

Így a másik egyedül, gyengén, megsebezve leszállt és várt.

Majd egyedül maradt. Ott. Ahol a sárkányok, szörnyek újra rátaláltak.De egyedül kellett tovább küzdenie, harcolnia. Nem volt, aki védje egy csatában az oldalát.

Tudjátok, Drágáim, szeretlek Titeket.

Kérlek, bocsássátok meg nekem, hogy nem vitt messzebb a szárnyam.

Kérlek, egyszer, értsétek meg, hogy létezik tündérmese.

Kérlek, higgyetek abban, hogy kellő felkészüléssel a világ végéig repülhettek.

Legyőzve minden rémet, sárkányt, vadállatot.

Átrepülhetitek a legmagasabb falakat, és tetején üldögélve megpihenhettek.

Lenéztek majd, ekkor, és azt látjátok, hogy az a hosszú út, megérte.

A sok csata, küzdelem, megérte.

Szeretlek Titeket.

Örökkön, örökké.

Hálás vagyok, hogy vagytok, vagyunk, egymásnak, hogy szívem bennetek doboghat.

Akkor is, ha már az én testemben nem teszi.

Köszönöm, köszönöm, hogy Ti vagytok, és az életem teljessé teszitek.

Szeretlek Titeket, örökkön örökké.

Anya.

Bocsássatok meg nekem.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: