Izgalmas, vagy unalmas, amikor új kapcsolat van a láthatáron?

Jó érzés, hogy mindent előröl kell kezdeni?

Vagy inkább teher?

Nem elég, hogy felmérd, Ti ketten összeilletek-e, jó-e a szex, röhögtök-e együtt, megértitek-e egymást, és sorolhatnám…

Még ott van egy rahedli, egy óceánjárónyi dolog, amit mérlegelni kell, átgondolni… A gyerekektől elkezdve, az egész élethelyzeten át egy csomó minden.

Egyik nap beszélgettem a barátaimmal, akik között van elvált, friss szerelmes,  kismama…stb.

Sok mindenről dumáltunk, ahogy az lenni szokott.

És hogy hogy nem, kimondtam valamit, amivel lesokkoltam őket.

Mondtam, hogy unom, hogy mindig újra kell mindent csinálni.

Baromira fárasztó az egész. Már nincs kedvem futni a köröket, nincs kedvem a játszmákhoz, amikhez sokan ragaszkodnak.

Újra és újragondolni mindent, kisakkozni, átgondolni, átrágni, megoldani, összehozni…

Amikor újra és újra fel kell fedezned a másikat, kívülről-belülről, majd el kell kezdened alkalmazkodni.

Uncsi.

Fárasztó.

Értem én, hogy ez az élet rendje, marhára értem, fel is tudom fogni, és vágom. Persze…no para.

Sőt, máskor élvezem is, igen.

De hányszor képes erre az ember?

Hányszor képes arra, hogy valakit/valakiket beenged az életébe, mert hisz, és képes bízni, majd el kell engednie őket, újra?

Hányszor lehet ezt megcsinálni?

Hányszor kell ezt megcsinálni?

Vajon azért “válogat” az ember ennyit, mert azt keresi, ami már elmúlt?

Vagy azért, mert pont azt, amire valaha vágyott?

Nézem, csak nézem  a barátaim, akik elváltak, és újra szerelmesek, és új párjuk van, összeköltözve, együtt élve.

Nézem a rengeteg problémát, a rengeteg megoldandó kérdést, a sok lelki terhet, a nem közvetlen ismerősök beszólásait, áskálódásait.

Érzem azokat a küzdelmeket, melyeken minden nap keresztül mennek vagy a volt feleség miatt, vagy a távolság miatt, vagy a gyerek elhelyezés miatt.

Közben összeszövöm a saját tapasztalataimmal, harcaimmal, tanulságaimmal.

És újra és újra rájövök, hogy milyen szerencsés az, aki úgy választotta a szerelmét, hogy jóban,rosszban és a szokásos.

Akik képesek együtt megharcolni mindenért, társként léteznek, és közben nem felejtik el, hogy van NŐ és FÉRFI.

Irigylem őket, hogy megtalálták a kincset, és képesek is azt őrizni.

Tudja az ember, hogy ez létezik… persze…csak néha, néha elfárad az ember. Ennek hitében.

Tudom, és mindenki tudja, hogy lesz… ha már volt, lesz is, ami jobb, és marad.

Azt is mindenki tudja, hogy nem várt pillanatkor érkezik, és minden egyszerű lesz.

Ezért, mert ugye ezt a tanácsot is kaptam, levontam a hatalmas konklúziót, és Csajok, Nektek is ezt tanácsolom.

NE várjátok.

Akkor tuti odatoppan.

Nem’tom hogy kell csinálni, de csináljuk együtt.

😀 😀 😀 😀 😀

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: