El kell engedned. Engedned kell, hadd repüljön saját felhője után, szárnyain, messze, messze, amerre ő akar. Nem tarthatod magad mellett. Nem teheted meg.   El kell engedned. Fájni fog, nagyon.   Kínozni fog a hiánya. A rengeteg emlék, érzés, illat, simítás, csók, szenvedélyes szeretkezés, az együtt megélt élmények sokasága. Felemésztik a gondolataidat azoknak az egyszerű dolgoknak a vesztesége, mint a nevetése, az ölelése, üldögélése a reggeli kávéja mellett, az arca, a biztonsága, és melegsége. Ezeknek elmúlása betölti egész lelked. Hiányozni fog, hogy együtt oly sok mindent legyőztetek, és hittétek, hogy Tiétek a világ. Azok a szép dolgok, amik azzá tettek, ami vagy, azok az érzések, melynek szárnyain repültetek, azok az emlékek, melyek örökre vigyázzák lelketek, nagyon, émelyítően hiányozni fognak.     Érezni fogod, hogy kitépték mindened, szíved, lelked, szeretetteljes belső lényed, mely valaha volt valami és elégették a szeretet, szerelem, hit tüzén.   Bele fogsz halni annak tudatába, hogy akiben bíztál, hittél, akivel álmodtál, már másfelé tart. De másfelé kell, hogy tartson.   Felhők szárnyára kell kapaszkodnod, és búcsút intened, hiszen mindenki megérdemli, hogy törött szárnyai ellenére elrepülhessen. El kell engedned.   Fájni fog. Megszakad a szíved, és talán, örökre szeretni fogod. És csak véres, kínzó, bűntudatot keltő akarat árán tudod majd kimondani: Légy boldog mással. El kell engedni.   Viszont ha elengedünk, olyan lapok maradnak életünk regényében, melyekre szívből szóló szeretettel gondolhatunk vissza. Olyan érzésekkel válunk többé, melyek megengedik, hogy életünk egyre teljesebbé váljon, és érezhetjük, hogy megérkezünk abba a világba, melyet magunknak építhetünk abból a sok érzésből, tapasztalatból, tanulságból, melyet hozunk. Amikor elengedjük, megbocsájtunk, olyan világba lépünk át, melynek létezését nem is tudtuk. Lelkünk felszabadul, kinyílik, megért, felfog, megvilágosul, őrjítően sajog, ám mégis új helyet kapnak új érzelmeknek. Agyunk összekapcsolódik lelkünkkel, megszakadt szívünkkel és újra dobban annak reményében, hogy egy új szerelem betölti azt a szakadékot, amire azt hittük, a halálunkat okozza. Sosem, sosem fogod elfelejteni, mert nem lehet. Sosem, sosem fogod újra ugyanazt érezni, mint akkor, érte, vele.   De elengedted.   Újra és újra rájössz, hogy: “Te az vagy, aki. Magadtól. Nem mástól.” Boldog leszel, és ő is. Mással. Máshol. Máskor.             /Köszönöm, a dalt, ami arra ösztönzött, hogy rájöjjek arra, magam is, hogy igen. Jól tettem, a legjobban, hogy elengedtem. Jól tettem, hogy megbecsültem: a szerelmet. És köszönöm, hogy visszaadta azt a hitet, hogy talán, ha akarjuk, és igazán hisszük, akkor van értelme, az egésznek. Ha csak pár napra is…/        

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: