Az ember tűnődik, mik azok a döntések, melyeket jókor, jó helyen hoz.

Melyek azok, melyeket megbán utána, mikor kimondja.

Vajon döntéseink merre visznek minket?

Vajon vállalhatjuk-e minden döntésünkért a felelősséget?

Kell-e vállalnunk…?

Persze, kell, tudom. Nyilván.

De mi van akkor, amikor olyan döntést hozol, amit igazából nem akartál?!

Mi van akkor, amikor azt látod, hogy döntéseddel szétszeded mások lelkét, csak azért, mert azt gondolod, hogy Te magad megmenekülhetsz?

Mi van akkor, amikor érzed, hogy bűnössé válsz azzal, amit kimondasz?

Mi történik akkor, ha vállalod a bűnösséget, ezzel lehetővé téve azt, hogy odakerülj, ahova?!

És mi van akkor, ha mégis ez az az út, amire azt gondolod, hogy járható?

Amikor azt gondolod, ott, akkor, hogy a boldog létedhez ez kell, ez az az út, ami számodra elhozza a megváltást, felemel, majd olyan helyekre repülhetsz, melyekre előtte nem is gondoltál, és sosem, még a legtitkosabb rekeszébe be sem lópodzott a szívednek?

Mi van akkor, ha ez a döntésed azzal jár, hogy ideiglenesen úgy érezd, hogy igen, ezért megérte?!

Ha úgy érzed, hogy a bensőd eggyé vált a levegővel, és repülsz a világgal, és minden egyes lüktetése az univerzumnak a tied is.

Amikor érzed, hogy az egész tested átjárja az érzés, ami szétfeszít, kínoz, a gyönyörtől, és kiszállsz a világ fölé, és olyat látsz, érzel, lélegzel, amit csak akkor tudsz, amikor meghaltál.

Ha ez az az érzés, amire vágyott a lelked, mert olyan világ tárul elé, amiben eggyé válhat az összes lélekkel.

Amikor pőrén láthatsz minden tiszta érzelmet, haragot, szeretetet, gondoskodást, törődést, amikor azt látod, a magasból, hogy a többi élet összekapcsolódik, és boldoggá akarja tenni a másikat.

Mégis, mégis, ott van az a kötelék, ami nem engedi. Az a kötelék, ami a kimondatlan, meg nem értett, eltitkolt, elfojtott érzésekből származik.

Ami nem összetartó kötelék, hanem mint egy izom. Erős, kitartó, és áthathatatlan. Ami egyszerűen ott van, és útját állja mindennek, amiről nem is érti, hogy mi….hiszen csak azt teszi, ami rendeltetett neki….

Ez vajon jó döntés?

Akkor ez, jó döntés?

Vagy rossz?

Amikor meghozol egy döntést, kibírálja felül rajtad kívül?

Ki dönti el, hogy az jó vagy rossz?

Ki az, aki dönthet???

Ki?

Kivel kell elszámolni?

Magaddal.

Csak és kizárólag, magaddal.

Neked kell látnod, hogy mennyit ér az az érzés, ami soha többet nem lehet a tiéd.

Mennyit ér az, hogy meztelenül állj az univerzum előtt, és érezd azt a szabadságot, amit egyébként sosem tapasztalhatsz meg….

Mennyit ér az az érzés, hogy lelked egyesül a világ összes bánatával, és gyönyörével…

Nem tudja senki más, csak TE.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: