– Anya! -sírva. Anya! Szeretném a régi időket, vissza. Amikor még Apa is itt volt, és együtt voltunk.

– Tudom, drágám, tudom.

– De Anya. Most, jöjjön vissza Apa. Úgy hiányzik.

– Apa?

– Igen, vagyis nem, mert találkozunk. Hanem az, amikor együtt voltunk. Amikor kirándultunk, és sétáltunk, és csak…úgy…amikor együtt volt a család.

– Tudom, hogy hiányzik. Jó volt, szép volt.

– Igen. Anya! Kérlek, legyen úgy, ahogy régen.

– Szívem. Tudod, hogy ugyanúgy már nem lehet. Megbeszélem Apával, és elmehetünk együtt sütizni. Az jó lenne?

– Úgy, mint régen?

– Nem úgy, de négyen. Hasonlóan a régi időkhöz. Utána elköszönünk Apától, és hazajövünk. Jó úgy?

– Igen, Anya, szeretlek.

Megszakad a szívünk.

Ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy mit ad a gyermekeknek, mi történik, és hogy valójában, nem jó ez. Egyáltalán nem.

Egy lelkileg sérült gyermek az eredménye annak, hogy a szülők nem tudnak kijönni egymással.

El kell fogadnunk.

De mit tehetünk?

Szerintem azt, hogy megadjuk a gyermekeinknek azt, amire szükségük van:

1. Megadjuk, hogy szerethesse Anyát és Apát is, hogy sose érezze azt, hogy választania kell.

2. Sosem befolyásoljuk a másik szülővel szemben. (Ne mondjunk rosszat…hazudni nem kell, de ne szidjuk sose a másik felet akkor se, ha megérdemelné a mi lelki békénk miatt.)

3. Meghallgatjuk az érzéseit mindig.

4. Elfogadjuk az érzéseit.

5. Segítjük abban, hogy emlékeit megőrizze, nem temetjük el a gyászunkkal.

6. Beszélgetünk sokat.  Nem csak a válásról, hanem mindenről. Ezzel tudjuk biztosítani számukra azt, hogy biztonságban érezhessék maguk.

(Nálunk ez most esténként történik, a mese után, de az éneklés előtt. Igénylik, nagyon…így, 5 évesen is.)

7. Elfogadjuk a gyermekünk olyannak, amilyen.

8. Minden nap játszunk. Csak és kizárólag velük vagyunk, legalább 20 percet.

9. Türelmesek vagyunk.

10. Az új életünket izgalmassá és széppé varázsoljuk számukra is.

11. Szeretjük, mindig, mindenhol, mindenkor, minden körülmények között.

Ők a legfontosabbak.

Sorolhatnám, végtelenségig persze.

Úgyis tudjátok mire gondolok.

🙂

U.i.: Sokat fognak a gyerekek a múltról beszélni, a családról, hisz nekik ez volt a biztos. És így lenne a normális. Amikor felnőttek lesznek, megértik.Addig neked kell türelmesnek lenned, és segítened neki, valamint megteremteni azt a légkört, amivel biztosíthatod számára a boldog, kiegyensúlyozott élet lehetőségét.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: