Ezt a számot találtam véletlen az interneten.

Nem vagyok Katy Perry rajongó, de bírom a lendületességét, kedvelem a stílusát…a rádióban jól meghallgatom, ennyi. Bulizok a zenéjére, ha kell.

Rábukkantan erre a dalra, meghallgattam párszor, értelmeztem a szöveget, majd gondolkodtam.

Basszus, öngyilkos akart lenni?

Erről szólna a dal?

A válása miatt öngyilkos akart lenni?

Így lenne?

Művész. A művészek pedig az érzéseiket fejezik ki.

Ez a dal, mindent elmond. Mindent, azokról az emberekről, akik végig mennek ezen. Rólunk.

Akik megjárjuk az utat, miközben igen, sokszor felmerül az a fájó, lelkiismeret-furdalást keltő gondolat, hogy nem lenne-e könnyebb, ha már nem lennénk.

Kell-e nekünk ez az út? A harc önmagunkkal? A harc a világgal, társadalommal?

Amikor lehullik a lepel,  meglátod magad meztelenül, és a társad is. Pőrén, a saját maga valóságában.

És észreveszed, hogy más úton jártok. Próbáljátok összehozni, újra, de ez már párhuzamos. Sosem találkozik újra….csak fut egymás mellett a két út. Hiába voltak azok a boldog pillanatok, a szerelem, elmúlt, vége szakadt, örökre. Megszűnik az életed. Az az életed.

Amiben éltél, hittél, vége. Örökre. Elveszett, eltűnt.

Felismered, és elkezdesz lépkedni az új úton. Lépsz, egyet, lépsz még egyet.

Haladsz. De azt az életed ott hagytad, örökre. Meghalt.

Miért írta a Katy Perry ezt a dalt?

Azért, mert ő is megjárta ezt az utat. És lehet, sosem feküdt a padlón, sosem volt kísérlet, de a lelkének egy része ugyanúgy haldoklott, mint a Tied, vagy az enyém.

Elvált, és rájött, hogy igen, még szerethet, még lehet szerelmes.

Ahogy mi is…

Ezért írta, hogy mindenki, aki hasonló helyzetben van erőt kapjon, és lássa, hogy van remény, van élet, van szerelem.

Van segítség.

Szerelmes lettem ebbe a dalba, mert bár az angol nem olyan csodálatos, mint a magyar, és nem olyan kifejező, de a dallam, a kórus, a zongorista, és a Katy Perry hangja (amiről nem is tudtam, hogy van neki…) egy egészt varázsol belőle.

Katy Perry: Istennek hála

27 éves voltam, épp csak túléltem a Szaturnusz visszatértét
Egy hosszú vakáció, nem is hangzott rosszul,
Titkok tornyosultak fel előttem mindenütt,
Lendület nélkül próbáltam futni.

Azt hittem, nem vagyok elég jó
Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok elég kemény
A fürdőszoba padlón feküdtem,
Megrepedt alattunk a talaj,
S úgy éreztem, mindenről én tehetek,
Nem bírtam tovább elviselni.

Ch.:
Istennek hála (Így kellett lennie)
Sikerült összeszednem magam (Tudtam, hogy maradnom kell)
Lépésről-lépésre haladtam
Tükörbe néztem, s úgy döntöttem, maradok
Nem hagyhattam, hogy végezzen velem a szerelem.

Köszönöm a nővéremnek, hogy megmentett a fulladástól,
Mikor az igazságot hallva úgy éreztem, mintha homokot ennék.
S most már nincs több bánat reggelente,
Végre megint látom, ki vagyok.

Tudom, hogy elég jó vagyok,
Hogy engem is lehet szeretni,
Nem én tehettem róla,
Felül kell kerekednem,
Hagynom kell, hogy az univerzum bizonyítson,
Az igazság majd felszabadít.

Ch.

Nem hagyhattam,
Hogy a szerelem nevében,
A szerelem nevében,
Végezzen velem,
Hogy végezzen velem,
Nem adom fel.

Ajánlom Nektek, kedves Elvált NŐK hogy higgyetek, szeressetek, bízzatok, álmodjatok!!!!!

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: