Hm…

A válaszom: igen. És a nem biztos.

Olyan egyéni.

Amikor összeházasodik az ember, akkor ugye azt mondják a nagy okosok, hogy a családdal is házasodsz, vagy mi. Én nem feltétlen gondolom így, de ez az én teljesen berögzült magándolgom, amit meg tudok nagyon okosan magyarázni, ha valaki megkérdi. De jobban jár,ha nem teszi, mert elég sok időt igénybe vesz annak magyarázata, hogy miért nem értek ezzel egyet. Mármint, hogy nem biztosa az, hogy az ő családjával is összeházasodol…vagy mi. na.

Egyik ismerősöm, csajszi, válása után például tök jóban maradt az anyósával. Olyannyira, hogy közös programokat is szerveznek, azzal a felkiáltással, hogy na de attól, hogy a fiával nem működött, ők még szerethetik egymást.

Szerintem ez csak addig működik, amíg nem lesz mindkét oldalon új szerelem. Amint lesz, ez a hű de jóban vagyunk anyóskám, nem biztos, hogy mehet tovább, mégha olyan mérhetetlen óriási I.Q. számmal is rendelkeznek emberek….mert az empátiájuk egyenes arányban kevesebb, megfigyelésem szerint, szóval csak balhé leszen belőle.

Aztán van olyan is, aki egy hónapban egyszer beszél a gyerekek miatt a volt anyósával, de nem találkoznak sosem.

Aztán van olyan is, aki minden szálat megszakít az ex családjával.

Fura.

Ahol a házasságkor eleve családként működött minden, szerették egymást az emberek, elfogadták és tisztelték is, ott szerintem lehetséges egy jó, szép, tiszteletteljes viszony megőrzése. Semmiképp nem baráti, mert azt nem tartom normálisnak…de mondom, ebben a tekintetben totál begyöpösödött, ellentmondást nem tűrő, idegesítő nézőpontom van…

Kicsit nézzünk bele:

Elváltok, tegyük fel nem haragban, és minden optimális. De azért mégis csak vannak sebek, kisebb haragok, dühös érzelmek, még akkor is, ha barátok tudtatok maradni.

Egyszer csak szerelmetes lesz egyikőtök.Az új szerelemnek fura a helyzet, hisz nem volt még házas….el kell fogadnia azt, hogy volt már nagy szerelmed, és minden új helyzetet, és utána szembesülnie kell azzal is, hogy a volt anyósoddal trécselsz, és összejársz. Ha akarod, ha nem, nosztalgiázni fogtok, a közös emlékek összekötnek. Ezt nem biztos, hogy egy rószaszínködös, sosem volt házas, iszonyatosan szerelmes új szerelem elviseli.

Lehetséges, biztosan… De utána azzal a családdal is jóban leszel, hisz így kerek…

Akkor hány családod lesz?

Az elválás. Sokféle…lehet. Ezt be is fogjuk bizonyítani októberben.

Elválsz, mert új életet akarsz, vagy kapsz. Lehet a Te döntésed, de lehet, hogy el kell fogadnod más döntését.

Új lehetőségek, új gyönyörök, új megoldandó feladatok, szuper élet lehetősége. Persze nem mindig gondolod így, de így kéne.

Feldolgozod, hogy nincs férj, röpdösöl, vagy virágról virágra szállsz, vagy magányra vágyva összerakod a tested, a lelked…

Aztán észreveszed, hogy egyre kevesebb ember van körülötted.

Barátok fogynak ( >>>>>>> Melyik barát marad? )   és bizony a családtagok is.

Végül megmaradsz egyedül, alap felállásban. A gyermekeid, és a saját családod.  És persze az exed. Hisz ő mindig életed része marad, ha tetszik, ha nem.

Az, hogy mi a család most már, Neked, Igazából tőled függ.

Mit akarsz, mi tesz jót, hogyan vagy boldog.

Hogyan tudod a lelked szabaddá tenni, és hogyan érzed azt, hogy biztonságban vagy.

Olyan családdal, akivel nem élhetsz együtt, vagy egyedül?

Ha csak azok az emberek vannak körülötted, akik őszinték, előrenéznek veled együtt, örülnek az újnak, és tiszta jövőnek, ha csak azokkal osztozol a boldog-szomorú pillanataidban, akikről tudod, hogy bármikor megteheted, mert nem bántanak a hátad mögött, nem kavarják a kakit, nem minősítenek, nem szólnak bele, nem akarnak rád erőszakolni olyan dolgokat, amikről amúgy fogalmuk sincs…akkor nem jobb, könnyebb, őszintébb, élhetőbb úgy?

Hm?

Amikor tudod, hogy a bánatod, örömöd, boldogságod, kudarcod, harcod olyan kezekben van, amelyek megtartanak, és segítenek, és előre terelgetnek?

Jó-e, ha mindig a múltban lépdesel, a múlt problémáival szembesülsz folyamatosan?

Jó-e, ha csak azt látod, ami széthullott, mert nem volt őszinte,igaz…?

Az előre haladásban jó-e leülni azokkal az emberekkel, akik így is úgyis elítélnek?

Vagy sajnálnak épp?

Jó-e egy olyan közegben raboskodnod, ahol csak azt látod, ami már nem a tied?

Jó-e megfulladnod egy nyomasztó, elmúlt világban?

Kell-e folyamatosan az elmúltnak megfelelned?

Miért?

Szerinted ez lehet őszinte? Hm?

Én csak maszkban tudnám elviselni. Hisz szerepjáték az egész.Olyan szerepeket öltenek ilyenkor az emberek, amik hazugok, amik megfojtanak, amik a lehetőségeidet el akarják kapni előled, hogy ott tartsanak abban, ami már bűzös, ami összetört, ami elégett és ami véget ért.

Előre lépni a tiszta levegőbe, a fénybe, az újba, a szebbe, az ismeretlenbe csak akkor lehet, ha a múlt a múlt. Lezárt, elköszönt, helyére rakott, otthagyott.

Ha nem húz vissza semmi, csak akkor léphetsz előre kemény talajon.

Csak akkor találod meg a rózsaszín felhőd.

Csak akkor tud a többi, őszinte kéz terelgetni.

Csak akkor adnak nyújtott kezet, ha nincs rajtad a maszkod, a hülye szerepjátékok miatt.

 A múlt megfojt, hidd el, ha benne maradsz.

Megfulladsz, mert maradsz a múltban?

Nálatok hogy van ez?

Írjátok meg, és akkor közzéteszem, hát ha segítség, tanulság másoknak is!

puszi

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: