Ingerült vagyok, feszült felháborodott, és ordít a lelkem.

Történt, hogy mai napon, úgy döntöttem, hogy bár 8 órás munkahelyemen akár 12 órát is dolgozhatok, 2 órát a gyerekeimre szánok.

Igaz, itt vannak szüleim, akik azért vannak itt, hogy őrizzék ezt a két kis csimotafélét, de azért nem ülnek ők nyugton, ezért kifestik a házat, mert belül lassan 7 évesek a narancssárga falak, illetve lekaszabolják a k.rva sövényt, mert már dzsungel fíling van.

Na, így őrzik ők gyermekeim, ilyen aktívan.

Kölkeim határozottan mutatják felém és a világfelé, hogy anya hiányban szenvednek, ezért döntöttem úgy, hogy elmegyünk bábkészítőmhöz, együtt töltünk 2 órát, este behozom úgyis, játszóterezünk, bábozunk és fagyizunk.

Úgyis van tartozásom Anett felé, no meg bolgár nyaralásunkhoz is jól jön egy kis bábjáték.

Nyakunkba vettem a micrát, vagyis ő minket, és átszeltük gyönyörű fővárosunk egyenest a Garay Térre.

Leparkoltam kék csodánkat, majd megszokott módon elindítottam a mobil parkolást.

Mi is ez? Ez az, amikor a mobil szolgáltatód még lehúz 75 Ft-tal azért, mert forgalmat generálsz nekik és a kiba..ott parkolócég felé is.

Tudom, ne nyafogjak, sorban is állhatnék az egyik boltban, vásárolhatnék valamit, hogy felváltsák a Deák Úr által biztosított pénzemet, mely mind közül a kedvencem 🙂 természetesen.

Na elküldtem az ÚJ SZÁMRA az sms-em.

Válaszüzenetben kaptam, hogy “kedveském! Szar a rendszer, próbáld meg később, Te hülye, ha már lusta vagy…” Persze nem így fogalmazták, hanem olyan szépen….

Gondolkodóba estem, hogy most akkor mi van…mellettem álldogált a két gyermekem, akik izgatottak voltak, hogy mikor kapják meg a bábjukat, és közben néha verték is egymást, meg lehülyézték, ahogy lenni szokott ez, neveletlen gyerekeknél….elmondtam, hogy ejnye-bejnye…

Visszabattyogtunk hát a micrucihoz, mert ugye otthagytam cipelni valóm, nem volt kedvem két gyermek, egy panda, mobil, zebra 100m-re távolságban még óriás batyumat is magammal cipelni…

Na, miután mobilparkolásom ugye k.rvára sikertelen volt, bevettük magunk abba Garay akármibe…

Persze pénzt nem áll módjukban váltani, nyilván, főleg nem a 20ast, így ugye jött a vásárlás és a sorban állás, hogy legyen aprónk, amit bedobhatunk a parkoló automatába.

Na, mire sikerült egyedül a két gyerekemmel ezt elintéznem, és visszaértünk a micrához, hogy lepakoljuk cókmókunk, már ott is virított a szélvédőn az a bizonyos piros ajicsomag.

Anya agya eldurrant, rohadjanak meg, és hasonló kifejezések hagyták el úgy általában kulturáltan nyíló számat…

Na, akkor most mi a sz.rt csináljak.

Megvettük a bábokat, közben szentségeltem, és  felhívtam a parkolócéget.

Telefonszám adott, hívom őket….persze 25 perc után jutottam ügyintézőhöz, mert ugye százféle dolgot beszél a hang, minden felesleges dologról, és kb. 6jára kerültem élőemberhez…már ez megérne egy külön cikket!

Na, felvette egy kimért ribi, akinek intelligens módon elmondtam az egész kálváriát, kedvesen, szépen megválogatva a szavaim, mert tudom, hogy ő ott csak az , akit a tűzvonalba raktak…

Na, erre ez a ribi, aki ellen panaszt is tennék (keressék vissza a hívásom, mert kirúghatnák ezt a nőt) elmondta, hogy béna vagyok, 5 percem lett volna, és a Telekomot hívjam,mert a parkolósokhoz nem élhetek panasszal. Nem az ő dolguk, hogy nem vettem jegyet…Vessek magamra, és kész.

Felhívom a Telekomot, ahol megint nehezen, kb.10perc után találtam embert a vonalvégén. Egy kedves Úrral beszéltem, talán Péter volt, és neki még jutalmat is fizetnék. Bár segíteni nem tudott, és nagyon sok zenét hallgattam, mire utánajárt a dolgoknak, de kedves hangján, értelmesen, megnyugtatott, hogy ők sem tudnak segíteni, sajnos. Rá nem haragudtam, mert emberként kezelt, és adott tanácsot, érdekelte lelkem békéje.

Na, ekkor Mártuska agya végleg eldurrant. Hívtam Anyuékat, hogy ha…..én most aztán kiszedek mindenkit a parkolócégtől, és kapják be, későn jövünk a gyerekekkel.

Átfurikáztam oda, ahova, bementünk a gyerekekkel, sorszámot húztunk, és vártunk.

Panni és Bence már türelmetlenek és éhesek voltak, randalíroztak pörögtek.

Végre behívtak, elmondtam mi van, és hogy nem vagyok hajlandó fizetni.

Erre a boszi ügyintéző (szemüveges, 65körüli, hosszúorrú, gonosz….tehát boszi) azt mondja nekem, hogy 5 percem lett volna, sajnálja, be kell fizetnem.

Panaszlevelet írtam, felhívtam a D.A.S.t ott is adtak tanácsot, majd röpke 30 perc alatt kiviharoztam, de előtte elmondtam, hogy szégyellhetnék maguk, mert becsületes vagyok, minden alkalommal fizetek, egy hónapban több ezret elparkolgatok erre-arra, sosem büntettek még meg emiatt, és fel vagyok háborodva, hogy most azért nem törlik, mert a Telekom rendszere hibás volt, a boltban sor volt, és két gyerekkel lassabb az ember.

Diszkriminációnak tartom, és nagyon elégedetlen vagyok.

Ezért úgy döntöttem, hogy panasz levelem bekereteztetem, és amint miniszter elnök leszek, nem tartom a zsebem, nem húzom le őket még több pénzzel, hanem azt fogom mondani nekik, hogy rohadjanak meg, és az ő garázsukban kötelezővé fogom tenni a garázs adót.

Kiében? A boszijéba, a ribi ügyintézőjébent, és annak a garázsában, aki ha még is fizetnem kell, akkor aki elbírálta.

Így lesz.

Még mindig fortyogok…

Ui.: azért vagyok felháborodva, mert 12 perc telt el a sikertelen vásárlás és a büntetés között, ennyi kellett ahhoz, hogy a Telekom hibájából vásárolnom kelljen, sorban kelljen állnom, hogy becsületes ember lehessek. Mert mindig az vagyok.

A rendőrök sem  büntetnek sűrűn. Legutóbb gyorsan hajtottam, nem láttam a táblát, ami 10m-re lassított, mert eltakarta a lomb. Hibás voltam, nem hőbörögtem, kész…de ez nonszensz, amit most csinál ez a cég….és ráadásul kocsikáztam egy csomót miattuk, és a parkolócégnél is kellett vennem parkolódíjat….rohadjanak meg.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: