Angyalok hattyúháton…

A gyermekeink…, akikért az életünk adjuk. Angyalok, akik repülnek, repülnek, boldogságban, meghittségben, önbizalomban, szeretetben…hattyú háton a világ végéig….egészen addig, amíg ANYA és APA repíti őket. Amíg ANYA és APA hagyja repülni őket, amíg meghagyják nekik a szárnyukat, amíg meghagyják a hattyú szárnyait…

Boldogan repülnek a világban szembenézve a kihívásokkal, elvárásokkal, az élettel, amit adunk nekik, az érzésekkel, amit nem tudnak, hogy érezhetnek-e…

Aztán egyszer csak megkérik őket, hogy szálljanak le a hattyúról…csak egy kicsit, egy kis időre, csak addig, amíg ANYA és APA elmond valamit….ne izguljatok, minden rendben…megvár hattyú…itt….hisz az angyaloknak kell az útitárs…

De nem, a hattyú elrepül. Elrepül messze, messze, egy olyan angyalhoz, akinek újra társa lehet. Egy olyan angyalhoz, aki újra repülhet, boldogan, meghitten, szeretetben… Elrepül mert azt látja, hogy az angyal nem akar tovább repülni. Nem. Ő összetört. Összeomlott, lezuhant, nincs tovább boldog létezése, barátsága a hattyúhoz.

Akit otthagyott…ott, a szülők előtt, akivel beszéli akarnak, akinek most mondják el, hogy ANYA és APA elválnak….annak az angyalnak most nem lesz rá szüksége…

Annak az ártatlan angyalnak most nincs hova repülnie. Talán a saját szárnyacskái egy kicsit röpíthetik… De nem elég erősek azok ahhoz, hogy messze vigyék…nem, azok hamar elfáradnak. Azokat a szárnyakat elnehezíti a csalódottság, a gyász, a fájdalom, a veszteség, a kilátástalanság, az összetört szív, a bizalmatlanság, a cserbenhagyottság… nemelég erősek azok a szárnyak…nem….nem tud repülni az angyal…

Ezt a kis angyalt nem élteti a szeretet, boldogság, nem repíti a messzeségbe a csodálatos, kihívásokkal teli élet. Nem. Letaszítja és elzsibbasztja.

Nincs hattyú, nincs szárnyacska, nincs erő, nincs család.

Nincs semmi.

Csak a szomorúság, a csalódottság, és a tesó.

Azzal az érzéssel maradt magára, hogy addigi gyermeki életét összetiporták, akiknek hitt, becsapták, amiben élt, hazugság volt. Szétszakította ANYA és APA a szívét, összetörték a szárnyait…nincs repülés, nincs boldogság….nincs ANYA, NINCS APA.

Miért? Miért? Miért?-kérdi kis angyalunk. Miért nem szerettek? Mit tettem? Miért hagytok cserben? Miért löktök le? Mindenért én vagyok a hibás? Hol a hattyúm…repülni akarok…

Egyedül maradt kicsi, szomorú, ártatlan lelkével, őszinte szeretetével, gyászával.

De….de…mintha…jönne, ott, jönne…igen…3 hónap után jön.

Jön az erő a szárnyacskákba, jön a hattyú. Visszaszáll.

Eljön a kis angyalkájáért, hogy ketten, erősebben újra repülhessenek.

Erősen, okosabban, harcosabban…legyőzik a világot. Mert megnyugodott a lelke.

A lelke, az angyalnak.

Akiért élünk. Mi, szülők külön, mégis együtt.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: