Új élet…
Eugene Ladányi photos

Új élet kezdése…

Mikor kezdünk új életet? Amikor megszületünk?

Amikor a halál szélén vagyunk, mégis életben maradunk? Amikor elválunk?

Amikor elköltözünk? Amikor gyereket szülünk? Összeházasodunk?…

2 hónap után végre újra elmentem futni….ilyenkor tudok kikapcsolni, feldolgozni, átértékelni…Ajánlom mindenkinek, mert amikor már a fáj a tested, levegőt is alig alig kapsz, akkor kinyílik az a bizonyos kapu…és áradnak a gondolatok, érzések, és kicsit újjászületsz. Nevezhetjük ezt endorfin bombának is, de szebb újjászületésként aposztrofálni…

Futottam, futottam, és akaratlanul is párhuzamot vontam a haldoklás és a válás között.

Hogyan?

Csütörtökön történt. Üzletiféle megbeszélésen voltam, ahol az elnök „barátommal” közös, új tervekről beszélgettünk. Miután szorosan együttműködő munkatársi kapcsolatot tervezünk, így óhatatlanul is folytattunk pletyipartinak nem nevezhető beszélgetést a magánéletünkről is. Összefüggésben van minden, mindennel, ezért.

Beszélgettünk házasságról, szerelemről, új lehetőségekről, nőkről, NŐKről és pasikról és FÉRFIakról is.

Tonchi szerelmes volt. Égetően, perzselően, igazából. Romantikusan, kedvesen, gondoskodóan, amolyan FÉRFI szerelemmel . Olyan világban élt, ahol hitt, remélt, bízott, vágyakozott. Vágyott a Nőre, a közös életre, a boldogságra, a szerelemittas életre. Közben el kezdte megvalósítani az álmát, a Modern Mecenatúrát. Olyan életet élt, amiről álmodozott. Övé volt a NŐ és az álma a valóságban.

Majd egyszer csak összetört minden. Ahogy az lenni szokott, és ahogy a regényekben is olvassuk. Puff….vége a szerelemnek, hisz a NŐ másé lett titokban, ezt meglátva barátom elvonult. Persze az élet mindig olyan akadályt tesz eléd, amire nem számítasz. Baleset- csigolya repedés- halál és bénaság.

Ez történt.

Fekve a vízben, mozdulatlanul, se telefon, se ember, csak a sötétség, a félelem és önmaga. Egyedül, mozdulatlanul fekszel a gondolataiddal, az életeddel, amivel szembe kell nézned.

Tonchi mit tett? Szembe nézett vele, átgondolt, átértékelt, legyőzött, feltámadt… hiába nem segített neki szerelme, hiába kellett az álmait háttérbe taszítania, legyőzte a bénultságot, legyőzte a fájdalmat, szembenézett hibáival és új emberként, talpra állva neki látott a világ jobbá tételéhez. Sportokon és művészeteken keresztül egy olyan világot teremt, ahol nincs vesztes, nincs rossz, csak győztes és jó.

Amikor ezeket elmesélte nekem, és ezután futottam, és összeállt a kép, megszületett a gondolat, a felismerés, amiért hálás vagyok Huszár Tonchinak.

Amikor meghozzuk a döntést, és vállaljuk azt az új élet reményében, akkor meghalunk és újjászületünk.

Az ide vezető úton számtalanszor fekszünk a sötétben egyedül, magunkra hagyva azt remélve, hogy jó lenne meghalni. Könnyebb lenne…jaaaajjjjj…de lebénultunk basszus, még meghalni sem tudunk, mert béna lábaink még a vízig sem visznek el, hogy megfulladhassunk. Ez nem igaz. Haljunk már meg, haljunk már meg. Ezt tették velem…megcsaltak, megaláztak, földbe tiportak… elég volt. Hagyjatok, hagyj, menni akarok. Jaaa….nem tudok. Fekszel tovább a sötétben, egyedül… eszedbe jutnak a gyerekek, akik miatt tulajdonképpen nem halhatsz meg. Na, ekkor megmozdul a lábad.

Majd eszedbe jut, hogy jutottál idáig, és újra béna leszel.

Jönnek a gondolatok, jönnek az érzések, a csalódottságok, a szerelmek, a vágyakozott pillanatok, azok az érzések elevenednek fel, amiket akkor éltél át, amikor kimondtad: igen, örökké. Látod magad, hol rontottad el, hol tetted tönkre. Hol tettek téged tönkre, és hol rúgtak beléd úgy, hogy bénaként feküdj a felismeréstől, hogy mindennek vége.

Meghalni akarsz, hisz egyedül maradtál, nincs menekvés, nincs mit tenni. Mint Tonchi barátom, aki azon gondolkodott, hogyan legyen öngyilkos… sportolói múltja (karate mester csodás eredményekkel), szerelmes, gyermeke….mind mind messzinek, távolinak tűnt, hisz ha lebénul, mindennek vége… Nincs csodás sportolói lehetőség, nincs focizás a fiával, nincs tovább az az élet, amit élt.

Neked sincs, és nekem sincs.

Vége, egyszer vége szakad mindennek.

De ekkor feléd nyúl valami, és segíteni akar. Ki akar húzni a trutyiból, segíteni akar felállni, és megküzdeni, megharcolni. Segít a lelked, ha felismertél, beláttál, elfogadtál.

Ha szembenéztél a lelkeddel, és vállalod a hibáid, tetteid, és meglátod, hol romlott el az addig felépített életed, akkor megmenekülhetsz.

Amikor a fájdalomtól égő, lebénult szíved tovább lüktet, mert nem adhatod fel, akkor a lelked segít, hogy újra talpra állj. Amikor kész vagy arra, hogy a sötét bénultságból, összetört szívvel, álmokkal, reményekkel felállj, akkor a lelked segít.

Amikor megérted az életed, akkor jön egy erős kéz, egy ember, egy érzés, egy lehetőség, ami segít.

Amikor az öngyilkosság gondolata után felismered, hogy élned kell, mert erős vagy, és szeretnek mások, akkor jön az a segítség, amitől újra járni fogsz.

Hosszú az út, fájdalmas, mert saját magaddal kell megharcolnod, saját lelkeddel kell megküzdened, neked kell belátnod, felismerned, elfogadnod.

Tedd meg, tedd meg, és adj hálát, hogy megteheted, és boldog lehetsz!

Köszönöm Huszár Tonchinak a gondolatokat, érzéseket és a felismerést, hogy talpra lehet állni, fel lehet állni, fel lehet építeni, újra lehet kezdeni, és megvalósíthatjuk az álmunk, ha igazán, őszintén, tiszta szívvel hiszünk.

Csajok, Nők, lányok, tudjátok, én hiszek Bennetek, hiszek magunkban, mert erősek vagyunk, és mindenkinek ugyanannyi esélye van mindenre.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!