Sok mindenre tanít a válás.

Sok mindent megmutat.

Sok mindenre fény derül.

Nem csak saját magunkkal kell szembenéznünk, utána  nem csak a gyerekekkel, nem csak a család többi tagjával, de bizony a barátokkal is.

Ez is kemény menet, nekem elhihetitek.

A házasságban hoz az egyik fél valamit, hoz a másik fél valamit, és utána lesznek közös dolgok. Így van ez a barátokkal is.

Vannak az emberfiának gyerekkori barátai, fősulis barátai, akik csak az övé, és nincs közösködés. Nem kell őket bele sem írni a házassági szerződésbe, mert házasság előtti vagyon. Ők kincsek, akik végig kísérik az életed, akik melletted állnak olyan helyzetben is, amikor más nem. Amikor őrzik azokat a titkokat, amitől fáj a lelkük, de megőrzik, mert szeretnek. Ha kell, jól pofán b…nak, ha kell veled sírnak. Szeretnek, elfogadnak. Melletted állnak. Támogatnak, veled örülnek. Tudnak mindent, empatikusak, átélik veled. Ők ismerik a házasságod is, a problémákat is. Ha szerencsés vagy, akkor a válás során is támogatnak.

Aztán vannak a közös barátok. Na, igen. Ők azok, akiket együtt ismertetek meg, a közös vagyon. Akiken osztozkodni kell, hisz nem várhatjuk el tőlük, hogy mindkettőnkkel jóban legyenek. Nem áldozhatják fel magukat, hogy mindkét sztorit folyamatosan hallgassák…előbb utóbb állást kell foglalniuk, mert ezt várjuk el a barátainktól…

Szóval.

Ha nagyon szerencsés vagy, akkor a gyerekkori barátaid maradnak. Mondom, ha szerencsés vagy.

Mindig azt mondtam, hogy akkor derül ki, ki az igaz barát, amikor krízis van. Kiderül a fősulis évek alatt, kiderül a házasságkor, kiderül gyerekszüléskor. Ki az, aki ott van veled, aki meghallgat, aki támaszt nyújt, aki veled örül. Észrevetted, hogy fogynak?

Na, én igen.

És akkor jön a válás. Amikor meghal a lelked, akkor derül ám ki, ki az, aki melletted marad és segít feltámasztani.

Az a legszörnyűbb az egészben, hogy az ember elveszíti az életét, egy darabka álmát, elveszíti azt, ami vitte előre, amiért dolgozott. Elveszíti a biztonságot, az érzelmeket, álmokat, elveszíti az épp elméjét. Elveszíti családjának egy részét, és gyászolnia kell.

De a hónapok alatt kiderül, hogy nem csak a volt életed kell gyászolnod, hanem bizony barátokat is vele együtt.

Sajnos meg kell látnia az embernek, hogy válással bizony azoknak az embereknek a száma is fogy, akikben azt hittük, bízhatunk, akiket szerettünk, akiknek hálásak voltunk, mert hányásnál tartotta a kabátunkat, vagy aki megsütötte a kedvenc sütinket szülinapunkra, vagy hálásak voltunk, mert megnézte századjára is a kedvenc filmünk, mert meghallgatott, mert velünk volt, mert feltétel nélkül szeretett. És mi ugyanezt adtuk neki, ugyanezt.

Mégis, a válás már sok. Sok tud lenni.

Ilyen helyzetben jön rá az ember, hogy sokszor olyan dolgokba kapaszkodunk, amikbe akarunk, nem olyanokba, amikbe kellene.

És eltűnik egy-egy barát. Először csak annyit mond, hogy ne haragudj, sajnálom a helyzetet. Utána azt mondja, erre nem tudok mit mondani. Utána már csak azt veszed észre, hogy hiába írsz neki kedves levelet, egy-egy mondattal leráz. És az ember nem akar panaszkodni, nem akar sírós partikat rendezni, de egy hogy vagy baszki, jól esik. Még akkor is, ha épp nem a lélek halál szélén vagy.

Szóval fogynak, fogynak a barátok.

A közös vagyont pedig megosztja az ember, íratlan szabályok alapján. Ahol a NŐk nagyon jóban vannak, ott a Nők maradnak barátnak, és fordítva.

De van azért jó is ebben.

Mert azoknak a barátoknak, akik maradtak, és ilyen csonka lelkű emberként is szeretnek, hálát adhatunk minden egyes mosolyukért, minden egyes biztató szavukért, minden egyes 200km-es útjukért, amikor bevágják magukat az ország másik felében a kocsiba magukat, és eljönnek , mert hallják, hogy baj van. Hálát adhatunk azért, hogy minden héten felhívnak, és csak úgy szeretnek, egyszerűen, szeretnek. Hálát adhatunk, hogy az ő sikeres életük kihúzhat a gödörből, hogy büszkék lehetünk rájuk.

Hálát adhatunk azért, mert újra tartják a kabátunk, vagy mert randit szerveznek nekünk, vagy mert megsütik újra a kedvenc sütink vagy mert csak úgy vannak.

Hálát adhatunk, mert áthoznak egy tányér bablevest, vagy a fagyasztóba egy kis kedvenc palócot :D. Na nem pasit, hanem levest.

Feltétel nélkül vannak, feltétel nélkül szeretjük egymást.

A többiek, akik nem maradtak, mert önzőségük fontosabb, hát minden jót. Köszönjük az eddigi éveket. Van más, van jobb, aki engedi, hogy szeressük és viszont szeret. 🙂

Mindeközben becsöppenek ám új barcsik is 🙂 /ezt is címzem ám valakiknek ;)/, akikért szintén hálás az ember, mert egymásra hangolódva olyan pályán tudnak mozogni, amit nem is gondolunk. Amikor nincs játszma, nincs megfelelés, csak szeretet.

És hogy kik inspiráltak, hogy ezt megírjam? Nagyon jól tudják, nagyon, nagyon. Ők azok kevesen, akik idejöttek, megölelgettek, és sírtak, és szerettek, és szeretnek, és akiknek tudom, hogy még ha sz*r sütit is sütök a kókuszcukorból, akkor is megeszik, ők azok, akik tudják, hogy én is tartom a kabátjukat, hajukat, ők azok, akik tudják, hogy végletekig szeretem őket, mert örökké hálás vagyok nekik.

Ők azok kevesen, akik az elmúlt hetekben felhívtak, velem voltak, segítettek, értem jöttek, elvittek (na nem az ufók), rám írtak, elhívtak ilyen buliba, olyan estre, ilyen színházba, olyan vacsira, vagy akár egy borozgatós estére. Na ŐK azok, akikért érdemes nekem is felemelnem a telefont, nekem is kocsiba vágnom magam, nekem is ott teremni, nekem is tartani a kabátot, nekem is lenyomni a kókuszcukros sütit a torkomon, elvinnem színházba, vagy koncertre, vagy összegyűjtenem a baba cuccokat és kimosni és sorolhatnám. Mert szercsi van 🙂

Ugye Drágáim??????????

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: