Rengeteget beszélgetek emberekkel.

Nagyon sok kapcsolatot létesítek azért, hogy meglássam, megértsem, hogyan gondolkodunk, hogyan gondolkodnak a NŐk és hogy a FÉRFIak. Kíváncsi vagyok minden ember személyes történetére, mert hiszem, hogy lehet tanulni, fejlődni.

Az elmúlt pár hétben sokat beszélgettem elvált emberekkel, olyanokkal, akiknek gyermekeik is vannak. Ezt azért tartom fontosnak, mert ahol nincs gyermek, ott is meg kell vívni a csatát, de gyermekekkel az oldalán az embernek a válás előtti időszak nem csata, nem háború, hanem olyan lelki állapot, ahol a lelked halódik, jajveszékel, kapálódzik, harcol a gyerekekért, hol ezen az oldalon, hol azon, próbál saját magának megfelelni, és a társadalomnak, és ami legszörnyűbb, a lelked őszintévé válik, kinyitja azokat a kapukat, amik réges-régen berozsdásodtak, és Te egy-egy pillanatra belehalsz abba, ami felszabadul. Beleszakad a szíved. Leírhatatlan az a fájdalom, amikor szembesülsz azzal, hogy valami nem megy. Bevallani azt magadnak, hogy hibáztál, és elismerni a hiányosságaidat. És ez a gyermekeid előtt is vállalnod kell, nemcsak magaddal szemben. Hihetetlen érzés, hogy nem csak TE vagy. Felborul minden, minden hit, bizalom, álom, terv, cél. Vége, elszakad.

Amiben hittél több évig, amibe kapaszkodtál, és kihúzott sokszor a trutymóból, és ahova szülted a gyereked, bezárult. Kész, vége.

Álmok visznek előre és célok. Folyamatosan tervezünk, és a gyermekeink világát is eszerint hozzuk létre. A közös álmok, célok szerint. Így élünk éveket. És egyszer csak hopp, vége, vége. Nincs tovább az az álomkép. Nincs tovább az az iskola a gyereknek, mert nem biztos. Semmi sem biztos most már, semmi sem tuti. Összedőlt az a világ, amiben hittünk. Minden képlékeny és bizonytalanná válik.

Akarva akaratlanul kudarcként éljük meg. És elindul a lelkiismeret-furdalás a gyerekek miatt, majd a sajnálat és a harc, hogy nem kell sajnálni, mert ez van. Cipelnünk kell a hátunkon a döntésünk, az érzéseink, a lelkünket.

Utána beszáll az agyunk ebbe a szörnyű miliőbe, abba a világba, amikor hasadt személyiségként összetört lélekkel próbálod eljátszani a szereped, a boldog ANYÁT, a szuper alkalmazottat, vagy cégvezetőt, a megértő barátot…  Bekapcsolódik  a tudatos és a tudatalatti is ebbe tébolyult játékba, és elindul az a folyamat, amit úgy gondolom, hogy megér egy ideggyógyászatot. Szerintem, ha valaki ebben az állapotában, amikor fel kell adnia mindent, és a gyerekei előtt is vállalnia kell, és újraírni azt a bizonyos forgatókönyvet, valaki elmenne egy pszichológushoz, tuti bent fogná egy időre a zárt osztályon.

Ebben a csodálatos állapotban próbál az ember ésszel gondolkodni.

Nem elég, hogy fáj, és hogy szembesül minden hibájával, hanem ott vannak a gyerekek, akiknek boldog életet kell biztosítani.

Nem elég elfogadni, hogy nem működik, fel kell állítani egy új életet. Nemcsak magunknak, hanem a gyerekeknek is.

Akit megcsalnak, még ezzel is meg kell küzdenie. Azt az érzést el kell fogadnia, ami élete végégig összetöri az önbecsülését, bizalmát, és a lelkét sorvasztja.

És akkor, amikor az ember gondolkodik és ilyen állapotba kerül, nem csoda, hogy amellett dönt, hogy marad.

Nem török senki felett sem pálcát, mert átmentem ezen, tudom, milyen, amikor döntést kell hoznod, tudom milyen, amikor a lelkünk ön-gyógyítani próbál, és győzködi is az agyunk saját magát, hogy de jó így, a gyerekek miatt, a másik miatt. Az anyagiak miatt, a hitel miatt, a társadalom miatt…

És akkor, amikor nem mersz lépni jönnek a tünetek. Először a herpeszed újulhat ki, utána már jöhet barátkozni Candida is, vagy épp folyamatos hörghurutja van az embernek…sorolhatnám. Azért nálunk, NŐknél leggyakrabban a nőiességünk bizonyítéka szívja meg legjobban ezt a harcot. Ő sérül, utána mehetünk kórházba ilyen gyógykaparásra, ilyen összenövések miatt és a többi.

De azért maradsz, még.

Utána egyszer csak újraindul a folyamat. A következő veszekedésnél, a következő megcsalásnál, vagy bárminél, újra kinyírjuk a lelkünk.

És eljön a döntés.

Ha maradunk, akkor a lelkünk megöljük, nem adunk neki új esélyt.

Ha megyünk, akkor megadjuk a lehetőségét a gyerekeknek és magunknak, hogy ne legyünk trutymós roncsok. Baromi nehéz, nagyon fájdalmas, és olyan erősnek kell lenni, amit mások még csak nem is sejtenek. Nekünk, elvált ANYÁKnak nemcsak a saját lelkünk kellene rendbe raknunk, de a gyerekekét is. Ápolgatni kell őket is, okosan, megtervezve, hogy minél kevesebbet sérüljenek. Ódákat kell zengened arról az emberről, akit szíved szerint soha többé nem látnál, hisz az Apjuk, és joguk van hozzá. Ódákat kell énekelned arról az emberről, aki esetleg tönkre tett, mert a gyerekek miatt muszáj. Közben szétsorvad a lelked, hánynod kell, nem tudsz enni, mert már a gondolattól is undorodsz, hogy minden nap, minden 10.percében örülnöd kell a gyerekek miatt.

Viszont el kezd felszabadulni a lelkünk. Amikor eldöntöd, jönnek a lehetőségek, az új emberek, a kapcsolatok.

Amikor felszabadul a lelked egyszerűen azok a rozsdás kapuk már olajozottan működnek, átjárja a lényed, egyfajta biztonság érzet, a döntésed felszabadítja az agyad, az egészedet, azt ami vagy a negatív energiáktól, és pozitívakat tesz helyükre. Leesik a nagy kő, és az akadályok is átugorhatóvá válnak, és átváltoznak feladatokká, amiket meg kell oldani. Hihetetlen erők, energiák, szenvedély és tűz szabadul fel ilyenkor az emberekben, NŐkben, főként.

Amikor benned megszületik a valós döntés, akkor ezt érzékeli a világ, és eszerint kezd el forogni.

Amikor biztos vagy benne, hogy igen, mennem kell, mert még életben szeretném tartani a lelkem, akkor a lelked, a felettes éned, az agyad el kezd megmenteni.

Ha döntöttél, akkor menj és ne táncolj vissza.

Mert akkor a gyerekek megérzik, és lelki trutyit okozol nekik. Ezzel nem tehetsz rosszabbat. Menj, menj, menj előre.

Jönnek a lehetőségek, jönnek az új emberek és megkapod azt a lehetőséget, hogy TE MAGAD LÉGY, HOGY MEGISMERD ÉS MEGSZERESD MAGAD. Figyelni kell magunkra, a belsőnkre, és örülnünk kell, hogy igen, megcsináltuk, MI. Megcsináltuk.

Ha pedig maradni akarsz, akkor teljes szívedből maradj.

De édesapám mindig azt mondta: Szarból várat építeni nem lehet.

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: