A gyerekek bölcsek. A gyerekek okosabbak, mint mi, mert mernek nyitott szívvel élni, mernek befogadni, mernek őszinték lenni.
A gyerekek tiszták és tisztán őszinték. Egyszerűen gondolkodnak, egyszerűen éreznek, és olyan lelki erővel rendelkeznek, amit mi, felnőttek már réges-régen elfelejtettünk. Tudnak mindent, mert éreznek, mernek érezni, mernek hinni és bízni, és elhinni.
Szoktam esténként beszélgetni most már újra a gyerekekkel.
Pancó még nyilván a lolacskák és a kalózok világában él, és hogy mikor megyünk mamáékhoz Orosházára. 3 éves 🙂
Bubu más. Bubuval lehet már beszélgetni. Úgy igazából, az ő kis lelki világáról. Szavakba képes önteni, hogy ha fáj valami, ott bent, akkor miért van, ha szomorú, miért az.
Így történt ez most is.
Megkérdeztem, hogy érzi magát. Mire ő azt mondta, jól. Megkérdeztem, mi a legjobb Apánál, azt mondta, az emeletes ágy…beszélgettünk a játszótérről is és erről, arról is.
Ahogy belemelegedtünk a pizsibuliba, megkérdeztem, hogy mit gondol arról, hogy apa elköltözött? Hogy elválunk, mi a véleménye.
Anya! Tudod, igazából szomorú vagyok. Mert amikor itt vagyunk, akkor itt vagyunk, együtt. Amikor Apánál, akkor Apánál vagyunk együtt. De nem vagyunk együtt, anyu,tudod. Te nem vagy ott. És ez rossz. Rossz, hogy nem vagyunk együtt. Kisegér hangja elcsuklott, de nem sírt…csak nézett az óriás, barna szemeivel, azokkal mély, őszinte szemeivel. Olyan tiszta és őszinte volt, hogy láttam, éreztem azt a fájdalmat, ami az elfogadott rossz fájdalma. Éreztem, hogy érti, de nem akarja érezni, mert akkor rossz.
És megértettem. Megértettem, hogy az, hogy mi szépen válunk, az egy dolog. Nyugodtak a gyerekek, nincs probléma, ok. Értem.
De nem tudom neki megadni, amire vágyik, amit megszokott.
Azokkal az óriás barna szemeivel úgy nézett rám, mint aki azt mondja, hogy anya, anya, anya… anya, tudom, hogy így jó, de anya…olyan jó volt úgyis. Anya, jó volt a család melege, anya, jó volt, hogy normális család voltunk…
Mondtam neki, hogy igen, értem. Nekem is furcsa ez a helyzet.
De Anya! Azért lesz még olyan, hogy együtt elmegyünk valahova?
Hogy érted? Hát, hogy elmegyünk Te, Panni,én meg Apa együtt. Mondjuk kirándulni.
Szeretnéd? Igen. Kicsit később lehet, ok? Jó Anya. De Bubu, tudod, hogy akkor sem költözik ide vissza Apa, ugye?
Igen, anya, tudom. De azért jó lenne kirándulni együtt, mert szeretjük egymást.
5 éves.
5 évesen képes elmondani, hogy miért szomorú.
5 évesen megértett mindent, és képes elmondani.
5 évesen elmeri mondani, hogy mi fáj, mi a rossz, és mit szeretne. Nem fél a következményektől, nem fél attól, hogy valaki haragudni fog rá az érzései miatt.
5 évesen tisztán lát, tisztán érez.
5 évesen őszinte, nyílt szívű, befogadó és elfogadó.
Annyit tanulhatunk a gyerekeinktől. Nem csak türelemre, a világ könnyedebb felfogására, a gyönyörűségre tanítanak, hanem arra is, hogy minden tud egyszerű, szép és boldog lenni.
Hogy igen, ha elmegyünk kirándulni néha együtt, akkor a kistankja feltöltődik. Mert tudja, hogy lesz új szerelme Anyának is és Apának is (most azt mondta Bubu, amikor szidtam a rőzsehalmot a kertünk közepén és vele együtt a fűnyírót is, hogy Anya! majd az új szerelmed segít… hihetetlen….), de attól a családunk együtt lehet.
Most értettem meg, amit tudtam, de megértettem, hogy tényleg nyilvánvaló és olyan jó lenne, ha nem csak én, és az 5 éves fiam értené meg.
Tényleg igaz, amit először írtam, értem, teljesen, és hiszem. A gyerekek elfogadják azt, hogy mi SZÜLŐK vagyunk, ANYA és APA, és értik, hogy mint NŐ és FÉRFI nem vagyunk ugyanazok számukra.
Érti, hogy mint ANYA és APA szeretjük egymást, de mint NŐ és FÉRFI nem. Érti ezt 5 évesen, tudja, érzi, felfogja.
Bölcsek a gyerekek, tiszták és boldogok.
Tanuljuk meg ezt gyorsan, fejlődjünk vissza, mert hiszem, hogy így kell élni. Egyszerűen, tisztán, őszintén, boldogan.
Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!
Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!
Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?
Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?
Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!
Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!
Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: