Hogy mondtuk meg a gyerekeknek azt, hogy válunk?
Egyszerűen: leültettük őket az ölünkbe, és elmondtuk rövid mondatokban, hogy Apa és Anya már nem szerelmesek egymásba.
Elmondtuk, hogy az együttéléshez szerelem kell. Nálunk ez már nincs meg sajnos.
Ezután akartuk mondani, hogy de azért szeretjük egymást, csak nem vagyunk szerelmesek. De az öt éves Bence fiam megelőzött minket, és félve megkérdezte: Azért szeretitek még egymást?
Erre a válaszunk igen volt, és elmondtuk, hogy őket is mennyire szeretjük. És hozzátettük, hogy mindig számíthatnak Apára és Anyára is. Megnyugodott és kész.
Majd elmondtuk, hogy Apának milyen szuper új lakása lesz, és hogy ott is lesznek, meg itthon is. (A családi házban.)
Bence még rám nézett és megkérdezte: Anya, azért leszel még szerelmes? Mondtam: Egyszer majd igen, később. Bence: De akkor már nem Apába, ugye?
Annyira okosak.
Imádom őket.
Egy kis személyes:
Úgy gondolom, hogy azért ment ennyire egyszerűen, mert a férjemmel törekszünk az egyetértésre, együttműködésre, hiszen tudjuk, hogy a gyerekeknek nagyon fontos, hogy érezzék, a szülők nem gyűlölik egymást. És a Bencének is ez volt a fontos. Ahogy kimondtuk, hogy Apa és Anya azért szereti egymást, megnyugodott.
Szerencsések vagyunk, hogy ilyen kulturáltan le tudjuk zárni a házasságunkat, de ehhez mindkettőnk hozzáállása elengedhetetlen. Végre valamiben társak vagyunk 😀
Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!
Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!
Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?
Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?
Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!
Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!
Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:
Írtam választ az e-mail-re. 🙂 Szép estét!
Kedves Márti!
Borzasztó szimpatikusak az írásaid.
Nagyon sok mindenre rávilágít, viszont borzasztó szerencsésnek mondhatod magad, amiért mindketten intelligensen viselkedtek ebben a helyzetben.
Bárcsak többen lehetnénk ilyen helyzetben.
De legtöbb esetben csupán az egyik fél hozzáállása pozitív, a másik mint ahogy a kapcsolatban sem volt támogató ebben sem segít, hanem gátol.
Mint ahogy nem fordul(unk) csak (ok) segítségért szakemberhez, nem látja be, hogy már csak rombol(unk) abban az esetben mit lehet tenni?
És akkor jön a szokásos kifogás “a gyerekeknek így jobb”. HOGY LEHET MEGGYŐZNI????