Elvált, Magabiztos Nő

Kupi van nálunk, és?

Tegnap előinterjút készített velem egy félig-meddig ismerős lány, hogy majd az egy órás műsorban miről is beszélgessünk a vendégekkel.

Tisztában volt vele, nagyjából, hogyan élem az életem, végül kifakadt belőle a kérdés:

  • Hogy a francba csinálod?
  • Mit? – Kérdeztem vissza.
  • Azt, hogy itt vannak a három hónapos ikreid, a két nagy gyereked, a két férjedé, iskolába jársz, és írsz, közben otthon vagy, itt-ott megjelensz… Ezt hogyan csinálod?
  • Nevettem és csak annyit mondtam: Egyszerű, sokan ugyanígy csinálják.
  • Nem, ez nem így van. Kicsit sem. Te is tudod.

Igen, tudom.

Elgondolkodtam. Rengeteg édesanya akar megfelelni az elvárásoknak. Amik nem a saját elvárásaik, hanem valakinek a máséi. 

És ma tovább gondolkodtam.

Van nekem 4 gyerekem, ebből kettő csecsemő, és van két lízingeltem.

Van egy férjem, egy volt férjem.

Egy kutyám, és két teknősöm.

Ennyi embernek kell elvileg nap mint nap megfelelnem, különböző aspektusból. Van, hogy egy-egy helyzetben egyszerre kell lennem több szerepben…

Talán skizofrén vagyok, ezért megy.

Aztán még tovább gondolkodtam.

Mások azt látják, hogy egy percre sem állok meg.

Hogy szép, nagy és boldog családom van.

Ez igaz, mert így van.

Azt látják, hogy pörgök, és megyek előre, foglalkozok a saját kis világommal, az elváltakkal, és családokkal, műsort indítok barátnőmmel…stb.

Ez is így van.

De azt senki nem látja, hogy mióta kijöttem a kórházból, körülbelül nagyon max.10-szer aludtam délután. Sajnálom rá az időt, és nem szeretem magam elhagyni sem…

Azt senki nem látja, hogy nincs itthon rend.

Sőt!

Nemhogy rend nincs, hatalmas kupi van.

Igen.

És nem főzök minden nap.

Mert nem megy. Egyáltalán nem megy. Ha főzök, akkor is csak a gyerekeknek, és azt, amit ők szeretnek.

Én úgyis diétázok 😀 De vacsi van mindig, valami egészséges!

Nem porszívózok minden nap, ahogy nem is mosok fel minden nap.

Egyedül a budit takarítom rendesen, mert marhára zavar, hogy büdös, és „foltoska”… és mosogatok, és persze mosok-teregetek.

Ennyi.

De!

Ellenben, sokat játszok a gyerekekkel.

Ha kérnek tőlem valamit, akkor ott vagyok és számíthatnak rám.

Nem mondják, hogy “sosem játszol velünk”.

Nem ülnek egész nap a tv és tablet előtt.

Így én is mindig számíthatok rájuk.

Elmegyünk sétálni, és Duna-parton piknikezni.

Nem is vasalok, most jut eszembe!

De! A kertben is piknikezünk, mert kipakolunk a fűbe.

És még kártyázunk is, és hintázunk is.

És így azt is tudják, mikor kell egyedül játszaniuk, mert anya dolgozik, ír.

Igen, kupi van, és valóban nem tudok robot funkcióban lenni. Internetről intézem a nagy bevásárlást, mert a kicsikkel fél napos program lenne elmenni. Kinek van hozzá kedve?

Ne már.

Hatalmas a kupi. Tényleg.

A száradt, beszedett ruhák sokszor egy hétig a ruháskosárban várják összehajtogatva, hogy a helyükre kerüljenek… De ezt már sokszor meg sem élik, mert addigra elhordjuk onnan őket. Ha ne adj Isten, véletlen a helyükre kerülnek, akkor pedig boldog vagyok, hogy milyen sok ruhájuk van a gyerekeknek. 😀 Nekem sosincs elég… 😉

Igen, a házban sokszor van valahol egy bunker… sok mindenkit zavar. Engem nem, és a gyerekeket sem. Akkor kit érdekel.

Szóval, igen.

Néha megállok elgondolkodni.

Mit cserélnék be mire?

A gyerekek idejét egy porszívózásra? Vagy a babák idejét egy rendrakásra?

Vagy az írást egy felmosásra?

Vagy netán a pici edzéseimet egy felmosásra?

Vagy mondjuk nézzek Tv-t és ne szexeljek?

Dehogy cserélem fel.

Nem érdekel.

Nekem így jó. És kész. Nem érdekel, melyik barátomnak nem tetszik a házban a kupi.

Ahogy az sem, hogy anyósom mit szól hozzá. És az sem, hogy a tv stáb mit gondol, amikor kijönnek forgatni… Azt látom, hogy a gyerekeim kiegyensúlyozottak és boldogok. És én is az vagyok.

És igen, este fröccsöt is iszok, még ha nem is a medencében.

Kupi van nálunk, és?

 

És igen, nem vagyok háziasszony!

Csak anya, feleség, boldog nő, lelkes önmegvalósító író, kiegyensúlyozott exét nem piszkáló volt feleség, vállalkozásokat sikeresen működtető társ, éjjeli ellenőr, pusziadagoló, házi gyerekorvos, és sorolhatnám.

Nekem így jó. Ha másnak nem, az az ő baja. 

Kész, pont.

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

 

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Ágnes Veres says:

    Nagyon sok anyához el kellene jutni ennek az írásnak. Tudom mert én hat gyerekkel maradtam egyedül,és kb. Így csináltam csak annyi külömbséggel hogy én imádok főzni tehát főztem ami nekem gyorsan ment ezenkívül a gyerekek voltak a fontosak a játék nyáron kirándulás, ha hideg volt rengeteg társasjáték,. Igen meglehet oldani csak nem kell örökké azt mondani nem érek rá semmire sincs időm. Lehet hogy ezt tanítani kellene a mostani fiataloknak. Köszi az írásodat.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!