Elvált, Magabiztos Nő

Anyák, akik már méhen belül megölik gyermekeiket.

Nem is anyák. Nem is tudom, hogyan nevezhetném azokat a terhes nőket, akik igazából pokolként élik meg a terhességüket, és egy percig sem hálásak, hogy megadatott nekik ez a csoda.

 

Tengetem-lengetem az életem a SOTE I. Női Klinikán, mert az én drága orvosom úgy ítélte meg, hogy most már nem maradhatok otthon iker pocakbabáimmal. Jobb helyen vagyok itt, szerinte, szem előtt, mert bár tudja, hogy felelősségteljes vagyok, azt is tudja, hogy nem egészen értem, mi az a pihenés két másik gyermek mellett.

Itt vagyok bent már jó pár napja, remek szakemberek között, remek szobatársakkal, akik már több hete a klinika vendégei, így rengeteg sztorit tudnak.

Ezeket a sztorikat magam is hallom, látom és szembesülök vele.

Először is leszögezem, hogy naiv vagyok, tudom. Én itt a béke szigetén üldögélek, anyai örömök elé nézve, boldog házasságban, és szuper mozaikcsaládban, melynek bár minden pillanata kihívás, mégis fantasztikus utazás, és rengeteg tapasztalatot ad.

Tudom, hogy naiv vagyok, és az eddigi, orosházi tapasztalataim a szülészetről, és az ott látottak igazán semmik ahhoz képest, amiket itt látok.

Ott is voltak sztorik, rémtörténések, mint mindenhol.

De mégis.

Lehet az a gond, hogy ahogy öregszem, ahogy egyre hálásabb vagyok a gyerekeimért, és ahogy látom egyre több barátnál, ismerősnél, hogy mennyit küzdenek egy-egy gyermekért, hogy teljessé varázsolhassa az életüket, egyszerűen jobban megvisel az, amikor egy ember mindent megtesz, hogy ne legyen gyereke, vagy egyszerűen leszarja, hogy egy élet lakik benne.

Sőt! Tovább megyek, megtesz mindent, hogy ne kelljen világra hoznia!

 

Sajnos, ez a szörnyű valóság, amit tényleg jóérzésű emberek nem is gondolnak.

 

De akkor néhány rövid szösszenet a valóságról:

Van itt egy fiatal lány.

Nekem tizenévesnek tűnik.

Túl van már a 8. hónapon a terhességében. Cigizik. Drogozik, kint a kertben. Kijelentette, nem érdekli, mikor és hogyan születik meg az az izé, ami benne van. A párja is full drogos, együtt szívják a füves cigit lent. Szakadt ruhák, leszarom stílus, és sör a jellemzője a pasinak.

Van egy másik anya, ő csak iszik és cigizik. Elmesélte, hogy mindent megtett, hogy ne maradjon meg a gyerek, mert a férje megöli, ha terhes marad. Aztán nem ölte meg őt mégsem, de gyerekkel nem mehet haza.

Ezért először sokat cigizett, dolgozott a földeken, verte a hasát, beleült meleg vízbe, eljárt bulizni, ivott, mindent megtett, hogy ne maradjon.

De a gyerek csak maradt, benne.

Most végre nagyon beteg, magas a vérnyomása, cukorbeteg, vizesedik….stb. Visszautasította a tüdőérlelőt is, nehogy már egészségesen szülessen meg a gyerek, ha ne adj isten korábban jön a világra.

Van egy másik anya, aki már megszült, de lemondott róla, meg sem nézte.

Sokan vannak, akiknek mindegy, hogy kismamák-e vagy sem.

Simán eljárnak szórakozni, isznak, cigiznek, nem foglalkoznak azzal, hogy mit esznek, nem szednek vitamint, mégha megtehetnék, akkor sem, semmit sem.

Nem törődnek a magzattal, nem babusgatják a pocakjukat, nem beszélnek hozzájuk, nem törődnek a pocaklakókkal. Nem gondolnak arra, hogy esetleg később, milyen fontos a már magzati korban kialakult kapcsolat, az akkori érzések, melyek hatással vannak az anyára, milyen erős hatással vannak a később megszületett gyermekre.

Tudjuk pedig, hogy így van, rengeteg kutatás bizonyította, hogy nagyon sokat számít a gyermek jövője szempontjából az, mi történt, mit érzett, min ment keresztül anya, sőt az is, mit érzett és gondolt a babáról., anyaságról…stb.

Az ANYÁK küzdenek azért, hogy megadhassanak mindent a gyermeküknek. Betartják az étrendet, nem esznek még feta sajtot sem, csak hogy biztos minden rendben legyen, odafigyelnek a helyes táplálkozásra, minden nap foglalkoznak a gyerkőccel, és a majdani, közös életükkel.

Vannak, akik évekig küzdenek csak azért, hogy megadathasson ez a csoda számukra.

Vannak, akik inkább kórházban töltik a kismamaságuk nagy részét, csak hogy egészségesen hozhassák világra gyermekük.

Vannak, akik hiába tesznek meg mindent azért, hogy gyermekük legyen, mégsem lehet.

 

Itt ülök, a klinikán, és látom, ahogy az anyáknak nem nevezhető emberek kihordják „utálatukat”.

Látom, ahogy az orvosok, nővérek próbálják elmagyarázni nekik, mi, miért fontos. Igyekeznek harcolni a babákért. Olyat is hallottam már, hogy azt mondja a doki, hogy a gyerekért tegye meg, hogy teljes életet élhessen.

Azt is látom, hogy ezeket az újszülötteket itt hagyják, csak úgy.

Lemondanak róluk. Egy életről, aki a legnagyobb kincs. Aki sosem kérte, hogy megszülessen, és aki semmiről sem tehet. Aki nem lehet ok, csak egy következmény, a szülői felelősséghiányának a következménye.

Lemondanak egy életről.

Aki valamiért pedig erre a világra jött megharcolva mindent, hogy életben maradhasson.

De a lelkük meghal, mégis. És sokszor az esély is elvész, hogy egészséges gyermekek lehessenek belőlük.

Megöli az, aki a világra szülte őt.

 

Azt gondolom, tisztelettel adózóm minden olyan anyának, és apának, akik akadályokat nem ismerve harcolnak azért, hogy a csoda részesei lehessenek.

Mélyen tisztelek minden olyan szülőtársamat, aki azon gondolkodik, hogy tehetné még szebbé, boldogobbá és harmonikusabbá a gyermekük, családjuk életét.

Minden családot tisztelek, akik akár a harmadik, negyedik, vagy kilencedik lombik után sem adják fel!

És mély tisztelet minden anyának és apának, akik örökbe fogadják a gyermekeket, és nem hagyják, hogy család nélkül nőjenek fel, és megadják nekik azt a szeretetet, amit megérdemelnek a harcuk után.

 

Köszönöm az orvosoknak, a nővéreknek, hogy harcolnak értünk és a gyermekekért, hogy igyekeznek mindent megtenni azért, hogy gyermekeink egészségesen jöjjenek a világra!

Legye bármilyen is a körülmény, az egészségügy, amíg ilyen szakemberek vannak, addig bizony esélyünk is van arra, hogy minél több csoda éljen velük együtt!

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

 

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Amy Short says: (előzmény @Szilvia)

    A Nagy Arlette.hu NEMOLVASÁSI fogadalom eddig tartott ? 😀
    Azt kifogásolták Márta írásában, hogy nem ő dönti el, ki Anya és ki NEM az.
    Nem azt a jelenséget firtatták, hogy léteznek jóanyák és sz-ranyák, ez nem kérdés …

  2. Szilvia says:

    szerintem igen, aki drogozik, iszik, doboz cigiket szív, igenis a babát veszélyezteti, és azon nincs mit magyarázni.

    de nézd, itt van egy másik nézőpont, írtak rád választ az arlette.hu-n. “Te Márta, figyelj már!”

    ott azért eléggé azt magyarázzák, hogy nem is ígyvan. És nem árt az a feles, meg stb… hát nem tudom… szerintem talán kéne vizsga mint a jogsihoz… nem mindenki elég jó anya, akkor is ha sokan takargatják. sajnos vannak rossz anyák is, és mérgező szülők.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!