Elvált, Magabiztos Nő

Egy éjszakás kalandok válás után: épít vagy rombol? terápia vagy szorongás?

Nagyon sokan, akárcsak jómagam és barátaim is, a válásuk, szakításuk után sokszor vetik bele magukat az éjszakába.

Még a beszélgetésünkben, Tunyogi Berni és Rippel Feri is ugyanezt mondták, ők is az éjszakában kerestek valamit.

Sokan nem csak a féktelen bulizást választják önmaguk megsegítésére, önbizalom építésre, hanem belevetik magukat az egyéjszakás kalandozásba is, és ha tehetik, egyre sűrűbben és sűrűbben váltogatják a partnereiket.

 

Kata 34 éves, elvált, két gyerekkel. Egyik klub délutánon jött el, és nagyon jót beszélgettünk.

Talpra esett, helyes, életvidám nő, aki egyébként sugárzik, de nem tudja megemészteni, hogy a férje megcsalta. Eleinte csak bulizni járt el a szingli barátnőivel, begyűjtögette a bókokat, melyektől magától értetődően el kezdte az öszetört önbizalmát visszaépteni.

Aztán jött egy helyes pasi, akivel olyan tűz lobbant hirtelen fel, hogy azonnal együtt is aludtak. Kata azt gondolta, ez valaminek a kezdete, hiszen olyan jól érezték magukat, a pasas reggel kávét készített, együtt reggeliztek, az egész szuper volt, úgy ahogy volt, és még telefonszámot is cseréltek és még Facebook pajtik is lettek. Aznap még leveleztek is, mert Kata egy esküvőre ment. Utána vasárnap semmi, hétfőn Kata megint írt, nincs válasz, kedden még egy kis levelezés, majd leépült az egész.

Kata szenvedett, aztán elment egy újabb buliba, egy újabba és beleesett az egyéjszakás kalandok csapdájába.

Sok embernél, akár évekig is így megy, és nem képes kilépni belőle. Hiszen azt érzi, hogy kell valakiknek, megkapja a visszaigazolást, miszerint szerethető (ha még csak egy éjszakára is), és közben kialakul egy olyan élet, ami igazából nem is az egyedülállóságról szól, mert valahol ez is egyfajta társfüggőség.

Ha nem vagyunk képesek az egyedüllétre, és arra, hogy szembe nézzük szakításunkkal, és kapcsolatról kapcsolatra bukdácsolunk, akkor bizony a gyász folyamat sem indul el!

Pedig a gyászfolyamat nemcsak azért fontos, hogy tanuljunk, hanem egy lelki érést is biztosít a tanulás, szembesülés folyamataival, mely után képesek leszünk egy új, minőségi kapcsolatra.

 

Peti 44 éves, szintén elvált, két gyermekkel, de már tinik a fiai. Jóképű, intelligens, igazából minden nő megállapodna mellette, mert virít az ártatlan képéről, hogy cuki annak ellenére, hogy egyébként nem is az az Árpa Attila macsó típus. Minden csajszival randizik, egy-egy éjszakát együtt tölt, akár kettőt is, utána mégis dobbant, sokszor úgy, hogy a hölgyeknek nem is szól.

A barátai szemében ő a kaszanova, mert akár egy sörözős, nem bulizós estéről is képes haza menni női társaságban annak ellenére mondom, hogy nem Árpa Attila.

Hiába találkozik tüneményesebbnél tüneményesebb lányokkal, mindig lelép, hiszen kinek kell egy olyan nő hosszútávon, aki azonnal ágyba bújik vele. Halmozza az élvezeteket, és évek óta agglegény apa.

 

 

A válás és szakítás ha tetszik, ha nem, szeparációs szorongással jár. Ez a szorongás abból a gyerekkori korszakunkból származik, amikor még nagyban függtünk az anyukánktól, és egyszerűen féltünk, ha ő elment valahova, vagy csak nem láttuk. Amíg vissza nem ért, szorongtunk. Mint most  saját gyermekeink is. Ez egy teljesen normális folyamat, a leválásnak az egyik szakasza.

Ezen átmegy mindenki, és a cél is az, hogy leváljunk a szüleinkről, és ne alakuljon ki függőség.

Ha ez utóbbi kialakult, akkor bizony a szakításokat, válást is nagyon nehezen éljük meg, és a gyerekkorban megrekedt szint tér vissza újra és újra.

Ebben a lelki állapotban még nehezebb felismerni, elfogadni azt, hogy a válás igenis erősíti lelki fejlődésünk, és színesíti az érzelmi világunkat. Sőt, érzelmileg sokkal terhelhetőbbé válunk, megismerjük önmagunk, tisztába kerülünk mindazzal a mintával, melyet a múltunkból és szüleinktől hozunk.

Megtudjuk, mire vágyunk, mire nem, és mi hogyan tudunk tovább fejlődni, később akár egy társsal.

 

Azonban ha belevetjük magunk a féktelen bulizásba, és hajszoljuk a pozitív visszaigazolásokat, akkor ez a folyamat kiesik.

Az egyéjszakás kapcsolatok függőjévé válunk a saját félelmeink és szorongásaink miatt, és ebből az állapotból is csak tudatosan tudunk kimászni!

 

Jómagam azt vallom, hogy a randizás, bulizás nagyon fontos, mert ez is lehet egy külső módja annak, hogy meglássuk, igenis elég jók vagyunk. Azonban mindig felhívom a figyelmet arra is, hogy ne csapjon át függőségbe! Ésszel, módjával, csak és kizárólag terápiás céllal használjuk ezt!

Ne féljünk az egyedülléttől!

Merjük megélni az érzéseink, merjük kimondani és kimutatni azt, ami fáj, amitől csalódtunk, és éljünk meg minden pillanatot.

Ne rohanjunk el magunk elől, mert akkor sosem fogunk tudni egy új, kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élni!

 

 

 

Mentés

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

 

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zsolt Lattenstein says:

    Igen ez ismerős,nem veszi fel a telefont,nem reagál a kommunikáció bármely formájára is.Pedig mikor megismertem oly ígéretesnek tűnt.Persze ezt mindenki másképpen reagálja le.Azóta kicsit hátat fordítottam párkeresésnek .Azért a magány is egy veszélye dolog,megszokja az ember és elkezdi így is jól érezni magát,pedig az ember társas lény.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!