Elvált, Magabiztos Nő

Második házasságom, avagy ez sikerülni fog?!

Miért gondolod, hogy ez sikerülni fog?

Biztosan jó döntés ez?

 

Halljuk és kapjuk a kérdéseket folyamatosan, és érezzük néha az ismeretlen ismerősök megvetését is kérdéseikben. Hiszen a mai világban olyan sztereotípiák alakultak a ki a második házasság, és a mozaik család kapcsán, mint pár évvel ezelőtt a válásról.

 

Még csak két hónap telt el azóta, hogy elmondtam, igenis léteznek tündérmesék, és igazából nem is tudom pontosan mióta hiszem azt, hogy igen, jó helyen vagyok és azzal az emberrel vagyok jó helyen, akivel kell, hogy ott legyek.

 

Hétvégén újra feleség lettem.

Lehet nézni onnan, hogy második feleség, ahogy ő nekem a második férjem.

Vagy nézhetjük onnan is, hogy van 4+2 gyerekünk, és a mozaik családok színes tárházát képviseljük.

Vagy onnan is, hogy bevállaltuk megint azt, amibe egyszer belebuktunk.

Bárhogy is ítéli meg a köz népe, mi boldogok vagyunk, így másodikokként, ennyi gyerekkel, boldog mozaik családként, és ilyen, kidolgozott logisztikai rendszerrel is.

Sőt!

Még úgyis boldogok vagyunk, hogy tudjuk, egyszer már nem jött össze a házasságosdi.

Amivel sokkal, de sokkal előrébb vagyunk, a gyerekszámot leszámítva az az, hogy tudjuk, miért és hogyan buktunk bele az első házasságunkba.

Ha Ákos nem úgy gondolkodna, mint én, és nem mert volna szembe nézni a hibáival, és azzal, amit elrontott, nyilván nem lennénk itt.

Hiszen csak akkor tudunk majdnem tökéletes párost alkotni, ha fejlődünk, és tanulunk.

És ez ment egyedül, és most megy együtt is.

Tudjuk, hogy milyen fontos, hogy vigyázzunk egymásra, és még fontosabb az, hogy odafigyeljünk egymásra.

Nem a közhelyes értelemben. Hanem úgy figyelünk, hogy meghallgatjuk a másikat, amikor csak kell. Legyen az éjjel két óra, mert forgolódik a másik az ágyban nyugtalanul, vagy legyen szófosása akkor, amikor épp a wc-n ülünk.

Figyelünk arra, hogy egyensúlyban legyenek az álmaink és vágyaink, mind amellett, hogy egyensúlyban legyen egymás boldoggá tétele.

Ha egyikőnk ad, a másik is ad, mégha épp más formában is, de úgy ad, hogy tudja, jó a másiknak. És örömet szerez vele. Legyen csak egy csodás éjszaka, vagy épp egy kis fejvakargatás, vagy egy kora hajnali kávéfőzés.

Úgy figyelünk egymásra, hogy ne bántsuk a másikat, hiszen ezt megelőzzük azzal, hogy beszélünk mindenről, őszintén.

Elmondom, ha valami rosszul esett, és ő elmondja, miért tette úgy, pedig nem is akart megbántani.

Figyelünk egymásra, és lefordítjuk egymás nyelvére az érzéseinket, gondolatainkat, hogy tudjuk, biztosan megérti azt, amit mondani szeretnénk.

 

Igen, sok a munka emiatt a boldogságunkban, de sokkal többet ér az, hogy néha erőn felül, álomban vakargatjuk a másik fejét, és álmunkból felébresztve hallgatjuk meg a másikat,  mintha nem tennénk meg.

Tudjuk, és tisztában vagyunk a másik múltjával, és megértjük, hogy mit hozott onnan a másik. Mindenkinek van berögzött érzése korábbról, ami miatt sokszor el is vált az ember, ezért pontosan tudjuk, hogy amikor azokra a mezőkre tévedünk, akkor hímestojásként kell kezelni a másikat.

Igen, sokkal több figyelmet szentelünk egymás világára és érzéseire, mint korábban.

 

Lehet, hogy a boldogságunkat sokszor tudatosan építjük, de ez teszi lehetővé, hogy olyan szerelmek, társak, fantasztikus szeretők, és barátok legyünk, amik korábban nem lehettünk.

Kimerjük mondani a vágyainkat, merünk szex bakancslistát írni, és nem vagyunk restek egymás előtt büfizni sem, ha épp úgy adja a helyzet.

 

Elfogadtuk egymást, úgy, ahogy kaptuk, és ennek tudatában, együtt fejlődünk a közös utunkon.

Elfogadjuk azt is, hogy mindkettőnknek van saját útja, és a másiké szorosan, összekapcsolódva, sok helyen összefonódva megy mellettünk. Néha ezen lépdesünk kézenfogva, néha azon, néha pedig mindenki a sajátján megy, de akkor sem engedjük el egymás kezét, soha.

És sokat nevetünk!

 

Ezt a csodás szövetségünket pecsételtük meg szombaton.

De azért elárulom, hogy annak ellenére, hogy tudtam már az első pillanatban, hogy ő az, aki marad az életemben, és keresztül mentünk már sok mindenen együtt, és sorolhatnám, azért jól be is pánikoltam.

Összesen 2 hetem volt pánikolni, ugyanis olyan gyorsan ment az ügyintézés, hogy nem jutott időm többre.

Ami bebizonyosodott, hogy két hét alatt is össze lehet házasodni, ennyi idő alatt is lehet ruhája, férje ;), vacsorája, fotósa, csodás virágkölteményei, haja és sminkje,  és mindene, amit szeretne. 🙂

Igazán szerencsés vagyok.

Tényleg.

Az egyik, hogy van most már nekünk, amióta házasok vagyunk, egy Livink, aki elintézte, hogy valóban 1,5 hét alatt kimondhassuk előtte, mint anyakönyvezető azt, hogy biztosak vagyunk a dolgunkban, és még mielőtt megszületnek az első Harmat-Petrus kishercegek, mégis csak ezt egymás előtt, törvényesen is vállalnánk.

Az másik, hogy van nekem Katalinom, a szertartásvezetőnk,  az egyik igaz barátnőm, aki az egyik legjobb az esküvők világában – Brill Esküvő tulajdonosa. Mindent tud, mindenben biztos, mindenre van megoldása, nemcsak szervezésben, és ceremóniamesterkedésben!  Így nem volt kérdés, hogy amikor bejelentettem neki, hogy van szűk két hét a nagy napunkig, ő mindent lezongorázott.

 

Ehhez persze az is kellett, hogy az ő általa megismert Somodi Melcsim soron kívül be tudjon vállalni – természetesen senkinek sem a kárára, csak a saját szabadidejére, és ismét tökéletes sminket és hajat varázsoljon nekem. (Itt is megtaláljátok) Benne olyan szinten megbízok, hogy tudtam, bármit is mível velem, boldog leszek, és elégedett.

Így is lett.

A következő hihetetlen szerencsém, és ekkor már tudtam, hogy tényleg az univerzum is amellett dolgozik, hogy mi Ákossal összeköthessük ezen földi életünk extra gyorsasággal, hogy 3 nappal a nagy nap előtt Melcsi ajánlására megtaláljam azt a nőt, akinek semmit nem kellett mondanom, tökéleteset alkosson virágokból, és egyéb hozzávalókból. Ő az én Évim, a Ceffa Virág megálmodója.

Szerettem volna virágkoszorút is, mert az olyan bájos, na meg a termékenység, meg minden :D. Így hipp-hopp eljött hozzám csütörtökön, és szombat reggel 9-re itt volt minden. A csokrom, a koszorúm, a jányom hajbavalója, kitűzők és minden más, ami kell egy esküvőhöz.

Közben, van nekem egy Borim is, aki egy hisztis menyasszonyt, óriás pocakkal képes volt elkísérni ruhát venni, ami ismét hozzáteszem, viszonylag gyorsan is ment….ugye Bori?

De itt még nincs vége a siker történetnek:

Kaptunk ajándékba, persze Katalintól egy profi fotóst. A magyarázat egyszerű volt Katalinom részéről: „Hatalmas boldogság lesz, amikor vissza tudod nézni a profi képeket, hidd el!” Elhittem, és igaza van.

Mind lelkileg, minden mindenhogy nagyon sokat jelentett, hogy ott volt velünk Ágoston, mint  Pappagos  Photographer, és örök emléket állított a napunknak. Mindezt úgy, hogy lett rólam jó kép 😀 Még azért egy csodás, óriás pocakos fotózásra is jövök, mert nem éreztem rosszul magam fotózás közben. Ez pedig ismerve engem az egyik legfontosabb dolog!

Ja, és persze a családunk is épp ráért, ami szintén nagyon ritka! De most mégis mindenki ráért, egyszerre – még a Karácsonyt sem tudtuk összehozni már két éve!

Szóval, mi kell a tökéletesen induló második házassághoz?

Egy második feleség, egy második férj, egy csodálatos, fent részletezett kapcsolat, egy igaz család, akire mindig számíthat az ember, sok gyerek, igaz barát, aki tökéletes az esküvő kivitelezésben, és még egy, aki kibírja egy kismama cammogását 😀

Idén miniben nyomtuk, jövőre jön a háromnapos nemulass 😀

 

Köszönöm a csapatnak, mindenkinek, a férjemnek, és az Életnek, vagy Univerzumnak, hogy itt lehetek, és ez mind megadatott nekem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

 

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!