Elvált, Magabiztos Nő

Karácsonyi tündérmese, avagy létezik út a pokolból a mennybe?

Válaszom igen, ordíthatnám is, hogy IGEN!

Sok mindenre bizonyíték vagyok, erre is. 🙂

 

Persze, nem lett kacsalábonforgó palotám, és üveg cipellőm sincs, de boldog, kiegyensúlyozott életem van, azzal az emberrel, akire vágytam, olyan körülmények között, amit terveztem. Éhezés, kikapcsolt telefonok, be nem fizetett számlák, tulajdonok eladása, rengeteg átsírt éjjel és sorolhatnám… Mégis, hittem magamban, és az álmaimban, mentem előre, fittyet hányva a sorsomra.

Megjártam a poklot, a mennyet is többször, és bár a poklot sem feltétlen annak éltem meg, mégis jobb ott magasan mint ott lent.

Válás után röpködtem. Olyan boldogan, hogy csuda. Remekül éreztem magam, nem tagadhatom. Randik, randik hátán, mert sok mindent ki akartam próbálni, sok élményre volt szükségem, és élveztem a kötetlen, egyedülálló életet. Ide repültem, amott leszálltam, majd odébb álltam és újra indultam más irányba. Közben a gyerekeimmel sokat voltam az ő idejükben, a pszichológus is megmondta, tanítani kéne ezt, annyira kiegyensúlyozottak a gyerekek a válás után.

Munka, munka hátán, semmi gond…

happylife

Majd egyszer egy céggel nem dolgoztam, mert nem fizettek ki, utána egy másik sem. A számlákat, a hűtőt, a csekkeket nem érdekelte, hogy rengeteg pénzzel tartoznak.

Végül mindig lett megoldás, addig mentem, amíg találtam kiutat. De addigra mindig pont annyi számla halmozódott fel, hogy nehezen jöttem egyenesbe.

Rengeteg sírás, mert nem tudok megvenni egy túrórudit sem, a hűtőben csak épp annyi kaja, ami a gyerekeknek kell, nekem jó a maradék is…és sorolhatnám. Bőgés, bőgés hátán, mert nem tudom megadni a legapróbb pluszt sem a saját gyermekeimnek.

Senki nem tudott erről, eddig. Soha nem mondtam senkinek, mert ha valaki panaszkodik, meggyőződésem, hogy nem is tudja a megoldást keresni. Anyuék előtt buktam le, egyedül.

Még egyedülálló anyának sem jelentettem be magam a máknál (na ez butaság, amúgy), és sosem mentem az önkormányzathoz gyerekvédelmi pótlékért sem.

Mert azt gondoltam, hogy ha elfogadom, hogy kakiban vagyok, akkor úgyis marad minden. Nem akartam segélyből élni, mert azt gondoltam, hogy akkor lehúzom saját magam.

Úgy éreztem, akkor elfogadom a helyzetem, kijövök kevesebb pénzből, és megállok.

Így aztán nem volt más választásom, mint mindig küzdeni és menni előre. Sosem feladni.

Jött egy újabb munka, kerestem mellé egy másikat….stb.

Közben a randizásból nem adtam lejjebb, így az ott kapott plusz tartott életben. Persze csakis a gyermekeim után.

Zajlott az élet, ahogy egyenesbe lendítettem a szekeremnek rúdját, újra jöttek az álmaim, amik megvalósultak, újabb bakancslista pontok, melyek kipipálódtak, és újra minden szuper volt a Cuki World-ben.

(Szóval tudok én éhezésről, és abból való talpra állásról is mesélni, ahogy arról is, hogyan együnk potom pénzből mégis egészségesen, vagy arról, hogyan beszéljük meg a gyerekekkel, hogy nem futja az életre a pénz…

A lényeg, hogy nem süppedtem, hanem mentem előre.)

Na, de… Erre járt egy magas, jóképű, széles vállú, csodás alkarokkal rendelkező, értelmes, cuki pasi, aki két másik gyermek tulaja.
Úgy esett, hogy hát a sok jajjjjjjjjnemakaromfeladniafüggetlneségemet hisztim, és nem is tudom mimet, túlélte, kitartott.
És maradt.
Túlélte az általam generált veszekedéseket, amik csak azért voltak, mert féltem belevetni magam valami komolyba. Hiszen olyan jól elvoltam a felületes kapcsolatokkal, amikor nem kell magad mutatnod, nem kell semmit adnod, csak azt, amit akarsz, akkor, amikor akarod.

Azt hittem, hogy ennyi elég lesz.

De nem. A magas jóképű elkezdte lebontani a falaimat, amit olyan gondosan felépítettem cuki world köré. Mindig csak kicsit bontott, de nekem néha fájt, és ekkor hisztiztem.

Ami nálam olyan pasis, amúgy. Morgok, de nem beszélek, ezért senki sem tudja, mi a bajom.

Bontogatott, közben épültem, és ő is épült.

petrusmarta_fl

Végül észre vettük, hogy teljesen együtt épülünk.

Más a falunk, de összeér, és együtt nő.

Ekkor jöttem rá, hogy igen, így lehet. Így működhet, és maradhat.

Így túlélhetünk mindent, hiszen a közös falunk igazán erős. Dupla fal, meginghatatlan. Ha valamelyikünk oldala sérül is, ki tudjuk javítani a többi téglával, és már is kész, rövid időn belül.

 Minden sor első köve a tapasztalataink az előző kapcsolatainkból, a tanulás.

A második kő az elfogadása annak, hogy tudjuk, mindketten megéltünk sok mindent.

A következő kő az a mérhetetlen bizalom, amit megadtunk egymás élete felé.

És sorolhatnám.

Különleges, csodás falunk van, amiben sok ékkő is kapott helyet, és egyre többet is teszünk bele, hiszen az alapok biztos óriás köveken állnak, így ezek a tündöklő díszek bőven elférnek.

 

Ha esetleg nem elég a tündérmese, folytatom.

Közös élet, közös álmok, közös tervek.

Közös család, csodás mozaik mintázatban. Közös gyerekek, hiszen így válunk valódi családdá. Gyerekek, egyszerre 😉 Kettő.

Emellett, mi még a tündérmese?

Megvan az első könyvem, tanácsadónak keresnek, boldog vagyok, 1000 gyermek álmát valósította meg a jótékonysági mozgalmam, munkahelyemen elfogadták nagyon kedvesen a hírt, hogy nem dolgozhatok, a másikon maradhatok, amíg bírom, és fejlesztem a többi vállalkozásom, és boldog vagyok.

Írom közben a többi könyvem, kihangsúlyozva a hogyan lett kettőből hat gyerekem címet.

Ha még nem elég habos babos:

Jön a delfin, a gyűrűvel, a gólyák egy közös, új fészekben landolnak majd.

És igen, a tündérmesék a szerelemről akkor is léteznek, ha elváltunk. Akkor is odaadhatjuk a szívünk, ha csalódtunk, hiszen létezik szerelem, habos-babos világ. Köszönöm Ákos, hogy együtt írjuk a mesénket!

 

Hogyan lehet mégis rövid időt a pokolban tölteni?

Úgy, hogy tudnod kell, milyen életet szeretnél. Pontosan látnod kell, ki vagy, és merre mész.

Ekkor tudsz azért harcolni, és menni előre a megfelelő lépések mentén. Ha ez nincs, akkor ottragadhatsz, sokszor sokáig. Minél több időt engedsz magadnak a trutyiban, annál nehezebb kimásznod belőle!

Ha nekem, az alföldi lánynak sikerül, akkor neked pláne fog!

Boldog ünnepeket, jövőre találkozunk!

<3

 

 

 

Mentés

Mentés

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

 

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!