Egy válásnál a vagyon elosztás, és a gyerekek elhelyezésének kérdése után a legnehezebb sokszor a gyerektartás problémája.

Számomra röhejes az egész, és nem is értem, hogy miért vitáznak rajta…, de aztán mindig rájövök, hogy olyan sokféle nézőpont van.

Azt is értem, hogy nem lehet egységes a dolog, mert fizetés függő.

De sokszor felháborodok a dolgon.

Apák szemszögét hallgattam meg. Vagyis beszélgettem velük, erről is. Mindannyian ugyanabban a cipőben járunk, és én is és ők is kíváncsiak a másik oldalra.

1. Van egy nagyon jó barátom, aki havi 50ezer ft-ot utal gyerektartás címén.

Ha a volt asszony kér még erre-arra, akkor nem ad. Mindegy, miről van szó, szerinte ez az összeg elég a napi élettől elkezdve a ruhákon át, fedeznie kell az orvosságot, és mindenféle más dolgot is. Nem akarja, hogy lehúzza az ex, és nem akarja a volt feleség új életét finanszírozni. Ezért iskola kezdéshez sem adott lóvét, pluszban, hanem vett egy iskolatáskát helyette. Egy hónapban 6 éjszakát tölt együtt a gyerekeivel, ha nem jön közbe semmi, ha betegek a gyerekek (2 gyerekről beszélünk) vagy otthon kell maradni vele/velük, általában az exnek kell táppénzen lennie.

Jó, vagy nem jó?

2. A másik barátom, úgy van vele, hogy fizet 100ezret, havonta. Neki az a fontos, hogy mindenük meglegyen. A gyerekeinek. Két fiának szeretne mindent megadni. Így amikor apás hétvége van, akkor is elviszi őket vásárolni. Nem érdekli, hogy ex mire költi a pénzt, neki az a fontos, hogy azt lássa, a fiai rendben vannak, járnak külön tanárhoz, meglegyen a ruhájuk, és ha kell, elmehessenek kirándulni az osztállyal, elmehessenek kosármeccsre… stb. Azt is tudja, hogy miután két hetente hétvégét töltik együtt, így az exnek kell mindent megoldania. Van, amikor bevállal a barátom több éjszakát, valamikor heteket is… változó. Annak ellenére, hogy a volt feleségével nem beszél, és utálják egymást, mégis úgy véli, hogy az anyagi biztonság fontos, és az ő gyerekeiről van szó, akiket szeret és tisztel.

Jó, vagy nem jó?

3. A harmadik barátom havi 40ezret fizet. Néha fedez plusz kiadásokat, néha nem. A papírjaikban az van, hogy cipő, tábor, tehát nagyobb kiadások felezésre kerülnek. Van, amikor igen, van, amikor nem. Ha betegek a gyerekek, akkor anyával vannak, és átlagban 7-8 éjszakát bevállal apa.

Jó, vagy nem jó?

4. A negyedik barátom is 50ezret fizet a két gyerkőcnek, és efölött mindent feleznek, és ő is szokott bevásárolni a gyerekeknek. Két hetente hétvégén vannak az apjuknál, ő is úgy gondolja, ha már anyának esik ki ideje és mindene a gyerekek miatt, akkor támogatja a családot, annak ellenére, hogy a kapcsolatuk átlagos. Se nem jó, se nem rossz. Fizet nekik külön órát is, és minden mást is, hogy a gyerekeinek jó legyen.

Úgy van vele, hogy nem a gyerekek tehetnek erről, és ragaszkodik a jólétükhöz. Szerintem, ha tudna többet fizetni, fizetne is.

Jó, vagy nem jó?

Sokat szoktam ezen gondolkodni, és mindenkinek igaza van.

Értem én, hogy sokszor a férfiak úgy gondolják, hogy ők bizony nem finanszírozzák az asszony új életét. Nem akarják pénzelni azt, hogy az asszony menjen szórakozni, műkörmöshöz, vagy akárhova… Teljesen egyet értek ezzel is.

De azzal is, hogy igenis úgy vannak vele, hogy sajnos az anyagiakon múlik a gyermekek “boldogsága” és “élete”, és inkább fizetnek többet, főleg, hogy meg is tehetik, és az a fontos, hogy a gyerekeknek meglegyen mindenük. Ha már családjuk nincs.

Valljuk be őszintén.

Sok múlik az intelligencián, sőt, azon múlik a legtöbb, illetve az apa új életén, és az anyagi helyzetén.

Ha tetszik, ha nem, sok nő ennek kiszolgáltatottan él.

Hiszen nagyon sok anya nem kap még 20ezer Ft-ot sem, mert apa nem vallja be a jövedelmét, hazudozik, feketén kéri a pénzt…stb.

Sosem fogom érteni ezeket a bunkókat, vagyis pöcskenőcsöket. És ott vannak azok is, akik simán megkeresnek 1misit, de mivel vállalkozók minimálra vannak bejelentve, és ennek megfelelően keveset fizetnek. Pedig bőven megtehetnék, hogy többet adjanak a gyerekeiknek.

Megcsinálták a gyerekeket, és pufff, lelépnek. És egy fillért sem adnak.

Az anyának egyedül kell mindent megoldania, sokszor nagyszülők segítsége nélkül.

Ugyanakkor nagyon tisztelem azokat az apákat, akiknek igenis az a fontos, hogy a gyerekeik boldogak legyenek.

Olyat is hallok, bár nem a közvetlen ismerősöm, hogy mivel apa nem tud sokat utalni, ezért több napot vállal be a gyerekfelügyeletből, szinte felezik a hónapot, ezzel segítve anyát abban, hogy tudjon dolgozni, ne kelljen annyit fűteni, annyi vizet használnia, ne kelljen annyit rohannia, tudjon spórolni, és előre haladni, és plusz munkákat vállalni.

Sokszor az a baj, hogy ha velünk, anyákkal vannak a gyerekek, akkor kiesünk a munkából, ha betegek, eleve kevesebbet tudunk vállalni, hiszen hozni-vinni kell őket, és amúgy sem kapunk akkora jövedelmet, mint a férfiak, akár ugyanazért a munkáért, ugyanabban a pozícióban.

Na, ehhez kell az intelligencia, hogy ezt a pasik, férfiak, pöcskenőcsök felfogják.

És ehhez kell az, hogy szeressék a gyermekeiket.

És ehhez az is kell, hogy a nők is úgy álljanak a dolgokhoz…

Mj. És azzal is tisztában vagyok, hogy az lenne a legjobb, ha a nőknek nem ettől kellene függeniük. De sajnos az élet, és a támogatások hiánya ezt nem engedi meg. Nem szeretnék az állami dolgokban nyúlkálni, de szánalmasnak tartom, hogy más családok, rengeteg támogatást kapnak. Az egyedülálló szülőknek pedig kiszúrják a szemük 3000 Ft-tal. Függetlenül, hogy egy vagy két gyereket nevel, egyedül….ha hármat nevel , akkor pedig segíti az állam….hm…

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: