Ma, ahogy utaztam Barátnőmhöz vidékre, boldog voltam. (Ezt mennyire utáltam…amikor a pesti ismerősök lejöttek hozzánk, Orosházára, vidékre…volt egy olyan fennnnnnnnhangja…tudjátok, hogy na..vidék… nálam ez nem így van…nekem a vidék, az Magyarország egy olyan pontja, ahova csodálatos természeti kincsek között vezet az út, ahol mások az illatok és az emberek, ahol ebben a miliőben, a lassabb világban Te lehetsz, ha tudod, hogy egyáltalán ki vagy… ahol ismernek, vagy épp nem, ahol nem kell felvenned a gyorsaságot, személytelenséget. Ahol nem néznek rád, és dudálnak le, ha egyszerűen megnézed a számodra szépnek vélt ház ablakkereteit, vagy ahol egyszerűen elvarázsol a kavicsokkal borított tér, mert a gyerekek úgy szaladgálhatnak, hogy nem kell félned, hogy tébolyult lény felkapja és elrohan vele. Ahol a szupermarket 5 sorból áll, és minden sorban dugó van és a bevásárlókocsik hadakoznak egymással, mert egy újabb ismerős összefutás esett meg. Ahol a hamburger nem az a kis valami, ami az 5 éves fiamnak sem elég, hanem az a nagy barna buci, amiben egy óriási hús leledzik igazi paradicsom, hagyma, saláta, csalamádé kecsöp és majonéz között. Ahol a boltok kirakata nincs mindig rendezés alatt, és nem néznek rád hülyén, ha a gyermeked szaladhat az utcán, és hagyod, hogy kavicsot gyűjtsön. Ahol hentesnél valóban minőségi az áru, hisz a szomszéd faluból érkezik, és a piacon ismered a nénikét, akinek isteni az epre. Ahol nem kell mindenáron avokádót venned, mert finom ám a kacsazsíros pirítós is -na jó, teljes kiőrlésű cuccokból készült… és ahol a lángos, az lángos…és ihatsz mellé teát, nem pedig olyan löttyöt…)

Szóval, útközben gyönyörködtem a tájban. (Így eshetett meg múltkor a büntetésem, sajnos…akkor a táj mellett egy gyönyörű fehér autóban is gyönyörködtem…és beleképzeltem magam…) Figyelve a műszerfalat.

A gyerekek épp hatalmas vitában voltak, hogy akkor melyik ajándék Flóráé és melyik a kicsiké. Panni szerint a csoki az övé, nem a vendéglátóinké…vitatkoztak, kedvesen. De Bubu! Nem, Panni! De, nem, de, nem…jól van mindegy. Ott egy nyuszi!

Én néztem a tavaszi tájat, a repce földet, és hogy igen, olyan szép minden így tavasszal. És milyen jó, hogy ez a két gyerkőc itt van mögöttem.

Milyen jó, hogy tudnak vitatkozni…hogy van kivel vitatkozniuk.

Milyen jó, hogy rácsodálkoznak a nyuszira. Hogy örülnek neki! Hogy van kinek örülni velem a nyusziknak. Nem egyedül örülök a tavasznak és a szántóföldön vágtázó nyuszinak, hanem hárman örülünk! Nem örülünk, visongunk, hogy NYUSZIIIIII !!!!!!!

Hárman vagyunk. Istenem. De jó!

Ott a gólyaaaaaaa!!!!! Nézdddddddddddd!!!! Hol hol hol hol,??? Ott ott ott otttttt….

Assszsttaaaaaaaa  góóóóóóóólllllyyyaaaaaaaa!!!!!

Anya! Láttunk nyuszit és gólyát!!!!!!!

Nem érzetem, hogy valamiért szomorkodnom kellene.

Hálás vagyok, hogy ott voltunk akkor, azt láttuk, amit, hogy van kivel lennem, hogy az élet legcsodásabb emberei az enyémek. Hogy volt, aki segítsen, hogy ők létezzenek.

Hálás vagyok most épp az APJUKnak, hogy vannak ezek a muckok, nekem.

És hálás vagyok a barátnőmnek, hogy vidékiek, és mehettünk. Hálás vagyok a sorsomért, azért, hogy azzá váltam a rengeteg munka és tanulás után, aki most vagyok. Hálás vagyok, hogy még tanulhatok az ÉLETtől, és hogy tesz elém újabb legyőzendő akadályokat, mert így fejlődhetek. Hálás vagyok, hogy újra és újra meg kell vívnom a harcomat a postán, gyógyszertárban és mindenhol, mert figyelhetek közben. Hálás vagyok a sok sérelemért, mert erősítettek, arcon csaptak és újra épülhettem. Újra, egy picivel jobbként, másként. Hálás vagyok, hogy az ÉLET megtanított a türelemre…na jó, ebben még van hiányosság…

Hálás vagyok, hogy van kikért küzdenem, van kikért dolgoznom. Hálás vagyok, hogy tudom, sosem adhatom fel. Hálás vagyok, hogy a negatív energiákat pozitívvá változtatom, és visz előre. Hálás vagyok, hálás vagyok mindenért. A nehézségekért, a szép dolgokért, mindenért.

Te miért vagy hálás???????????????  Csak ez tud előre vinni, ha hálát adunk. Mert akkor pozitív emberekké, NŐkké válunk.

Hidd el. Az akadályok kellenek, mert így tanulunk. Nézd csak meg! Csecsemő kortól mondjuk 5 éves korig mennyi akadályt kell legyőzniük a gyerekeknek….és mégis boldogok!!!! Ezért! Mert örülnek utána, hogy sikerült, és büszkék. Na, a hála után jön a büszkeség. Legközelebb 😀 😀 😀

Azért Panni megevett egy csokit, amíg a gólyát figyeltük….

Hálás vagyok!

Kövess az alábbi oldalakon, és még több tipphez juthatsz, ami a kiegyensúlyozott, boldog családot segíti!

Csatlakozok hozzád! Szeretnék harmonikus családot!

Szeretnél a Boldog Elváltak Klubjának tagja lenni?

Szeretnél találkozókon, előadásokon részt venni, ahol csak elváltak vannak?

Gyere és csatlakozz a klubhoz Facebookon!

Csatlakozok a Boldog Elváltak Klubjához!

Akik eddig is megbíztak bennem, és mint író vagy tanácsadó számítottak rám, a teljesség igénye nélkül: